Skip to main content

Befejezetlen múlt

Ungváry Krisztián: Az ostrom vége – II. rész

A hegyeken át nyugat felé


A kitörési kísérlet első félórájának eseményei teljes pánikot idéztek elő a német és a magyar katonák között. Minden központi vezetés, irányítás megszűnt, az emberek a csordaösztönnek engedelmeskedve hol lefeküdtek, hol nekirohantak a géppuskák tüzének, minden terv és előkészítés nélkül.

A kitörők azonban a szovjet katonákat is sokkolták, különösen, amikor tapasztalniuk kellett, hogy a rohamozók veszteségeikkel nem törődve, mindent egy lapra téve, sokkos állapotban vetik magukat a kézifegyverek tüzébe.


Ungváry Krisztián: Az ostrom vége – I. rész

A kitörés első órái


A budapesti ostrom idején történtekről alig maradt magyar és német levéltári dokumentum. A korabeli hivatalos iratok nagy része elégett vagy eltűnt; a hadosztályok hadinaplói közül például egyetlenegy maradt csak fenn, melyet valaki a Gellért Szálló pincéjében ásott el, és 1946-ban újra előbányászott. E napló létét is több mint 4 évtizeden át titokban tartották megőrzői: csak 1986-ban került a Hadtörténeti Intézet levéltárába, ahol ma már mindenki hozzáférhet.

Az ostrom eseményeiről azonban sokan készítettek feljegyzéseket.


Meszerics Tamás: Jalta, avagy az ügyeskedés anatómiája


Tíz évvel ezelőtt Jalta uralta a világsajtót a New York Times-tól a Foreign Affairsen és a Spiegelen át a Magyar Füzetekig. A konferenciáról konferenciára zarándokló boldog szaktörténészek mellett megszólaltak jóformán minden humán tudomány képviselői, volt és leendő politikusok, illetve Közép-Európa kultikus gondolkodói: Kundera, Michnik, Kis János.

„Gyorsan és kegyetlenül”


Jelen vannak: Uszta Gyula, Ilku Pál vezérőrnagy, Kovács Imre vezérőrnagy, Horváth Mihály vezérőrnagy, Ugrai Ferenc ezredes, Csémi Károly alezredes, Pesti Endre ezredes, Földes László elvtárs.

Csémi Károly alezredes bajtárs: Virágokkal, koszorúkkal, fekete zászlókkal négy-öt ezer asszony vonult a Hősök terére, ahol először az ott lévő szovjet karhatalmi egységek nem engedték továbbmenni őket, majd aztán megengedték, hogy virágokat, gyertyákat és koszorúkat lerakjanak az Ismeretlen Katona emlékművéhez. A felvonulás szervezett volt, eltávoztak.


Csalog Zsolt: Egyszer volt, ez már volt egyszer


Hírlik, hogy szenzációs, tízmilliárdos ügy van kilátásban: Ferihegy II. átalakítása, egy igazi komoly magyar repülőtér felépítése, hihetetlenül előnyös buli, egy fillérünkbe se kerül – hurrá!

Meg hírlik az is, hogy veszélyben a bombaüzlet. Merthogy vannak, akik nem annyira akarják. Így hát lehet: a szerződés aláírása ugrik.

Dèja vu, mintha egyszer már hallottam volna egy ilyesféle történetet! Repülőtér, szerződés – honnan a csudából huhog nekem ez a kísértet?




Kőszeg Ferenc: Bűnös bűnbakok

 
Az igazságszolgáltatás igazságtalan. A törvényhozó s még inkább a törvénykező tudja, a bíró nem igazságot szolgáltat, hanem jogszabályt alkalmaz.

Állami Honvédelmi Bizottság Sztálin elvtársnak


Jelentem, folyik a csecsenek és ingusok kitelepítése. Február 24-én reggelre már 333 ezer 739 embert szállítottunk el. Ebből a különböző vasútállomásokon bevagoníroztunk 176 950 embert. Február 23-án délután Csecsenföld és Ingusétia szinte mindegyik járásában hóvihar dúlt. Ezért nehézségek támadtak az emberek elszállításával. Főleg a hegyi járásokban akadtak gondjaink.

L. Berija, 1944. február 24.




Állami Honvédelmi Bizottság Sztálin elvtársnak


A mai napon, február 23-án hajnaltájt megkezdtük a csecsenek és ingusok kitelepítését. Az akció különösebb zavaró események nélkül, normálisan folyik. Csupán hat személy kísérelt meg ellenállni, aminek fegyveres úton véget vetettünk. Letartóztatásokra is sor került. Azok közül, akiket eleve ki akartunk vonni a forgalomból, 842 embert őrizetbe vettünk. Délelőtt 11 órára már 94 ezer 741 embert szállítottunk el lakóhelyéről, az elszállítandó mennyiség több mint 20 százalékát. 20 ezer 23 embert már be is vagoníroztunk.

Berija, 1944. 02. 23.




Állami Honvédelmi Bizottság Sztálin elvtársnak


Hogy minél gyorsabb ütemben haladjon a csecsenek és ingusok kitelepítése… az Ön utasítására közöltük Molajevvel, a Csecsen–Ingus Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság Népbiztossági Tanácsa elnökével a kitelepítésről szóló kormányrendelet tartalmát. Megismerte azokat a motívumokat is, amelyek a döntéseket indokolttá tették.

Szavaimat követően Molajev először sírni kezdett. Majd összeszedte magát, és megígérte, hogy végrehajtja a kitelepítésből rá háruló feladatokat. Ezt követően Groznijban vele együtt kiválasztottunk kilenc csecsen és ingus vezetőt.


Állami Honvédelmi Bizottság Sztálin elvtársnak


Befejezéshez közeledik a csecsenek és ingusok kitelepítése. Miután pontosítottuk az adatokat, kiderült, hogy összesen 459 486 emberről van szó, beleértve a Csecsenfölddel és Ingusétiával határos járásokban, valamint a Vlagyikavkáz városában élőket.

Figyelembe véve az akció méreteit és a hegyvidék sajátosságait, azt az emberek bevagonírozásával együtt nyolc nap alatt szándékozunk lebonyolítani. A völgyekkel és a hegyvidék közelében lévő területekkel kezdjük, majd az egyes hegyi településeket vesszük körül. Ez már önmagában több mint 300 000 embert érint.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon