Skip to main content

Befejezetlen jelen

Karsai László: Táborok, haláltáborok


A koncentrációs tábort mint „börtönt”, abban a formában, ahogy az a totalitárius rendszerekben (Szovjetunió, náci Németország, „szocialista” Kína stb.) elterjedt, a britek találták ki, még a búr háború (1899–1902) idején. Körülbelül 150 000 nőt és gyereket zártak koncentrációs táborokba. A britek farmokat égettek föl, több száz fős gyalogmenetekben hajtották foglyaikat a lágerekbe. A brit uralom ellen lázadók hozzátartozóit a táborokban éheztették, legalább 35 000 ember pusztult el a fogságban, többségük éhezés vagy fertőző betegségek következtében.

Hegedüs Andrásról Hegedűs B. András szubjektív jegyzetei


A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke hivatali íróasztalánál dolgozott az Országháza épületében 1956. október 23-án a késő délutáni szürkületben. Az északi szárny ablakaiból azért rálátott a Margit hídra. Hallhatta a Budáról Pestre tartó tüntető tömeg zaját. Hallotta, de még nem értette, hogy mit skandálnak. Hamarosan távozni kényszerült – átment az akkor az Akadémia utca 17.-ben székelő pártközpontba. Hegedüs Andrásnak, a kommunista politikusnak ekkor következett be politikai halála.

1999.


Szabó Miklós: Nincs harmadik út

Gondolatok a magyar polgárosodás útvesztőiről
Bibó


Dénes Iván Zoltán barátom Eltorzult magyar alkat című könyve számomra deheroizáló mű. Bibó Németh László mélymagyarság-teóriájával kapcsolatos véleményeinek filológiai részletességű adatfeltárásával megingatta Bibó Istvánt azon a piedesztálon, amelyen lelkemben állt. Megingatta, de végül mégsem döntötte le.

Bibó a szememben három teóriával tette magát a legnagyobb magyar politikai gondolkodóvá. Az első a „hamis realizmus” teóriája.


Kovács Gábor: A realitás illúziója vagy az illúzió realitása?

Bibó


Dénes Iván Zoltán könyve, az Eltorzult magyar alkat, Bibó István vitája Németh Lászlóval és Szekfű Gyulával – a szerző bevallott szándéka szerint – több, mint az alcímben szereplő három gondolkodó álláspontjának szigorúan elméleti rekonstrukciója.

Ungváry Krisztián: Gyötrő illúziók

Bibó és 1945 eseményei
Bibó


„Tudom, hogy az én művem végsőkig naiv, naiv úgy, ahogyan naivak voltak 1945–46-os cikkeim”
(Bibó István)

Bibó 1945 változásaihoz nagy reményeket fűzött. A belpolitikai reformok lehetősége mellett számára legalább annyira fontos volt az a tény, hogy a megváltozott helyzetben mérsékelhető a kelet-európai kisállamokban kialakult nyomorúság, csökkenthető a térségben eluralkodott politikai hisztéria.



Palasik Mária: „Üstökön ragadni a reakciót”

Az államrendőrség és a politikai rendőrség kezdetei


Az 1944–1949-es időszakot a XX. század két diktatúrája közötti átmeneti periódusnak tekinthetjük. Nincs ez másként akkor sem, ha az államszervezet és a jogrend felől vizsgálódunk. Ez a korszak azonban csak így, a század végéről visszatekintve tűnik átmenetinek, a források azt erősítik, hogy az 1946-os alaptörvényeket nem átmeneti időre hozták, hanem az ezeréves magyar történelem egy szakasza lezárásának és egy új korszak nyitányának fogták fel.

Varga László: „Forradalmi törvényesség”

Jogszolgáltatás 1945 után Magyarországon


„Még ma is, miután végre hivatalosan is rehabilitálták a kivégzett Jány Gusztáv tábornokot, csak kevés embert foglalkoztat az országban – írja tavaly márciusban Deák István –, hogy hogyan is zajlottak le a háborús bűnösök perei, s vajon az igazságot szolgálták-e.

Baráth Magdolna: „Valaki figyel”

Feljelentett pártvezérek


Ha hihetünk a budapesti szovjet nagykövet, Puskin közlésének, Rákosi Mátyás 1948 vége felé tajtékozva követelte az ÁVH vezetőitől azt az anyagot, amit az ő tudta és beleegyezése nélkül juttattak ki a szovjet pártvezetéshez – állítólag a trockisták párton belüli tevékenységéről.

Karsai László: Lőni vagy túlélni?


1945 után hosszú éveknek kellett eltelni, amíg a világ közvéleménye és zsidósága egyáltalán hajlandó volt szembenézni azzal, hogy a második világháború idején hatmillió zsidót öltek meg a nácik és európai cinkosaik, szövetségeseik és csatlósaik a legváltozatosabb módszerekkel (éheztetés, kényszermunka, agyonlövés, elgázosítás stb.). 1959-ben egy bostoni újságíró, Paul Benzaquin Holocaust címmel könyvet publikált New Yorkban. Az újságíró tudta, hogy ez a görög szó Istennek ajánlott, teljesen elégő tűzáldozatot jelent.

Gereben Ágnes: Annektált zsidók a szovjet érdekszférában

60 éve kötötték meg a Molotov–Ribbentrop-paktumot


Moszkvában 1939. augusztus 24-ére virradó éjszaka Sztálin jelenlétében a szovjet és a német külügyminiszter aláírta a két ország közötti megnemtámadási egyezményt. Sztálin alattvalói közül sokan megdöbbentek, mások viszont megnyugodtak, mondván: legalább nem lesz háború. Ekkor a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradékáról a közvélemény még nem tudhatott. Hruscsov emlékiratából kitűnően a Ribbentrop érkezését megelőző napon Sztálin még nekik is csak annyit mondott, hogy „Hitler megtámadja majd Lengyelországot, elfoglalja és protektorátussá teszi.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon