Skip to main content

Helyreigazítás Kecskési Tollas-vitában

Révész Sándor 2013. január 16.

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A Kertész Péterrel folytatott vitám során tévesen állítottam, hogy a Tollas Tibor tiszteletbeli tagságáról született döntés Eötvös Pál elnöksége idején és Kende Péter közreműködésével született.

A tévedésemért elnézést kérek az érintettektől és az olvasóktól.

 

A vita eddigi részletei:

 

Kertész Péter: Kínos ügy… Beszélő online, 2012. szeptember

 

Révész Sándor: Tollasforgatók. Beszélő, 2012. október

 

Kertész Péter: Süketek perbeszéde. Beszélő, 2012. november

 

Révész Sándor: Válasz Kertész Péternek. Beszélő, 2012. november

 

Bellai László: Hozzászólás a Kecskési Tollas-ügyhöz. Beszélő, 2012. december



 

Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon