Kedves Barátaim, Hölgyek és Urak!
Az elmúlt hétvégén elhatároztam, hogy hétfőn este elmerengek a fesztivál megnyitó szövegén, papírra vetem köszöntő soraimat, hogy rossz szokásomtól eltérően most végre ne kalandozzak el, ne vághassak egyszerre több csapást, amelyek aztán csak azért sem találkoznak, hacsak nem a végtelenben, de azt ki képes kivárni?
Lehet, hogy ennél az asztalnál néhány dologban nem fogunk egyetérteni, de abban talán igen, hogy baj van. A gazdasági folyamatok rossz irányba mennek.
Az amerikai szenátus január 31-én jóváhagyta Samuel Alito bíró kinevezését a szövetségi legfelsőbb bíróság tagjai közé.
Megválasztását kétségessé tette, hogy John Kerry és más demokrata szenátorok elvi kifogásokra hivatkozva obstrukcióval próbálták megakadályozni a döntést, de kísérletük kudarcba fulladt, mivel a kezdeményezők nem tudtak elegendő számú demokrata képviselőt maguk mellé állítani.
Alito a nyugalomba vonuló Sandra Day O'Connor bíró helyébe lép a testületben, aki mérsékelt konzervatívként döntéseivel gyakran támogatta a liberális bírákat.
Mindig eljön az igazság pillanata. De mindig el is múlik. És erre az elmúlásra sajnos kevesen gondolnak. Jobb, ha bevallom, mert régi írásaim úgyis vallanak róla: a legutóbbi időkig én sem tartoztam e kevesek közé. E keveseken kívül mindenki, akinek kedves a Magyar Köztársaság, abból indul ki, hogy nem történhet annál nagyobb tragédia, mint hogy 2014-ben nem jön el az igazság pillanata. Nem bukik meg, aminek meg kell. Fönnmarad, ami fönntarthatatlan.
2011. szeptember 23.
Kedves Olvasóink, Szerzőink!
A Beszélőben megértettük: blogolni kell, blogolni jó, blogolni érdemes. A Blog-oldalakon a Beszélő szerkesztőinek és felkért bloggereinek bejegyzéseit olvashatják hamarosan.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 16 hét