Bak János

(…)

HBA könyvének 295. oldalán olvasható, hogy feltehetőleg mintegy 65 esztendeje ismerjük egymást. Nem kontinuusan, de bármikor ezen időszak során több ízben a percek tört része alatt tudott András az idegeimre menni, és ezt még mindig tudja. Nagyon érdekes egyébként, és szeretném erre fölhívni a figyelmüket, ez az első korai emlékünk, Oral History-sok erre különösen figyelhetnének, nyilvánvalóan nem saját emlékünk, hanem a mi emlékünkből, szülők által nekünk visszaadott, majd egymással beszélgetve megőrzött emlékünk, ugye az, amikor Andrásnak a nagypapája a negyedik születésnapjára, úgy gondoljuk, ábécés-képeskönyvet ajándékozott, amelyikben is a D betűhöz egy pompás kis versike keretében volt egy ilyen kerek gyümölcs leképezve, amelyet nagypapa nyilván dinnyének szánt. András ránézett és fölismerte ezt a konfliktust: egyértelmű, hogy itt egy narancs van, ez látható, ez maga az autopszia. Ugyanakkor az elvárás, tehát a tudományos igény az, hogy ez D legyen. No, most ezt más úgy oldotta volna meg, hogy Nagypapa, ez nem jó, ez egy narancs. Nem, Hegedűs átvágja a gordiuszi csomót és kimondja: darancs. A lingvisztikai élessége és a logikai kifinomultsága azóta valamennyit csökkent, de még van belőle.

• Búcsú