Mécs Imre

(…)

A Jurta Színházban tartották a Szabad Kezdeményezések Hálózata vagy az SZDSZ egyik nagygyűlését. Én voltam a levezető elnök. Előtte Andris a kezembe nyomta – igen, még a Szabad Kezdeményezések Hálózata volt – a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak az első felhívását. Én ezt ott fel is olvastam, de láttam, hogy nagyon türelmetlenek már az emberek, meg a dohányosok, hogy szünet legyen, és ezért lerövidítettem a szöveg végét, nem olvastam föl az aláíróknak a névsorát. És szünetet rendeltem el, lejöttem a pódiumról, az Andris vörösen nekem rohant: hát hogy tehettél ilyet? A legfontosabbat, a neveket nem olvastad be, te is már olyan rohadt, hataloméhes politikus vagy, mint a többiek. Ez nem rontott a mi barátságunkon, szünet után persze fölolvastam a névsort is. De még a mai napig olyan közöttünk a viszony, hogy ha meglátogatom vagy találkozunk, kihúzza a céduláját, rajta van, hogy Méccsel mit kell megbeszélni, mit kell kifacsarni belőle.

Kedves Andris, maradj ilyen. Maradj ilyen élő lelkiismeret, aki állandóan emlékeztetsz minket a feladatainkra, azokra, amiket nem végeztünk el, amit félig végeztünk el vagy amit rosszul végeztünk el. (…)

• Búcsú