Skip to main content

MM [Mesterházi Márton]

Vissza a főcikkhez →


Hogy az angol nyelvű irodalomban ír-e valaki, vagy sem, azt a XVIII. századig nemigen tartották nyilván. De nem árt tudni, hogy ír volt például Johathan Swift (Dublinban van a sírja is), C. B. Sheridan, Oscar Wilde, G. B. Shaw (sajnos, közönségünk alig ismeri A smaragd sziget című komédiáját, melyet a Rádiószínház mutatott be). Az angol nyelvű, mégis önálló ír irodalom W. B. Yeatsszel és J. M. Synge-gel indul, James Joyce ugyanolyan letagadhatatlanul ír, mint Samuel Beckett (gondoljunk Minden elesendők című hangjátékára), Sean O’Casey vagy Brendan Behan. A mai ír irodalom jeleseit (Seamus Heaney, John McGahern, Edna O’Brien) a Nagyvilág és az Európa törzsolvasói és a megszállott rádióhallgatók ismerhetik, Brian Friel első magyarországi bemutatója a Pogánytánc a Katona József Színházban. (Lásd e heti számunk 40. oldalát)


Megjelent: Beszélő hetilap, 11. szám, Évfolyam 6, Szám 12


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon