Skip to main content

Beszélő szamizdat, 21. szám (1987/3.), Évfolyam 1, Szám 22

: Impresszum

[Kis János]: Országgyűlés után

: Nyílt levél az Országgyűlés tagjaihoz

Csurka István: Az első áldozat nevében

Eörsi István: Mire jó az AIDS?

Konrád György: A barátság feltétele

Tóth Károly Antal: Demokratikus Magyarországért

Kőszeg Ferenc: Útlevél – 1987

Szilágyi Sándor: Szélnek eresztve...

Beszélő-beszélgetés Szőcs Gézával

Radnóti Sándor: Grand Café Mitteleuropa

: Kádár János felszólalása a Központi Bizottság 1984. április 17-i ülésén

: A független sajtó munkatársainak nyilatkozatai

[Haraszti Miklós]: Zöld hírek

Csurka István - Hernádi Gyula - Konrád György - Salom: A SALOM állásfoglalása és három magyar író nyilatkozata

Nagy Erzsébet: Temetetlen holtak

L. Gy. [Litván György]: Még azt a két hetet is...

Cserbakői Endre (1931–1987)

Egy klubtag [Horváth Mihály]: A társadalompolitikai és honismereti klubok 2. nyári tábora

Kunfehértó – 1987. augusztus 16–22.

: Házkutatások, bírságok

Háromnegyed év krónikája

Haraszti Miklós: Keszthelyi Zsolt tárgyalásai

–solt [Solt Ottilia]: A Szeta dossziéjából

(–mi–) [Molnár István]: A rádiózás csapdái

[Haraszti Miklós]: Esetgyűjtemény

Útlevél – 1987 című cikkünkhöz

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon