Skip to main content

Beszélő szamizdat, 19. szám (1987/1.), Évfolyam 1, Szám 20

: Impresszum

[Kis János]: Vég és kezdet

: A Nagy-budapesti Központi Munkástanács három ülésének jegyzőkönyve

[Szilágyi Sándor]: A Parasztpárt (Petőfi Párt) vezetésének memoranduma 1956 decemberében

Eörsi István: Emlékezés a régi szép időkre

[Részletek egy készülő könyv[SZJ] első fejezetéből]

Fényes Elek [Rainer M. János]: Adatok az 1956-os forradalmat követő megtorláshoz

: A mosonmagyaróvári ügy – koncepció és valóság

[Eörsi István]: Angyal István búcsúlevele

: Négy vélemény a forradalom örökségéről

Szilágyi Sándor: Legyünk az Emberi Jogok Őskeresztényei!

Mikes Tamás: Miért nem?

Válasz Szilágyi Sándornak

Krassó György: Két választás Magyarországon

Kőszeg Ferenc: Ne csak építkezz... Politizálj!

[Solt Ottilia]: A Szeta eseteiből

Haraszti Miklós: Emlék és panasz 1956-ról

Kolosi László–Német Péter [Hegedűs B. András]: Szemérmetes történetírás

H. M. [Haraszti Miklós]: „Harcolnunk kell”

Beszélő-beszélgetés Király Károllyal

Duray Miklós: Vádaskodás vagy helyesbítés?

Csonka Dénes: Döcögő parlamentarizmus

Jacek Kuron: Mi mást tehetnénk?

: Közgyűlésen és közgyűlés után

Nagy Gáspár: A fiú naplójából

: Szolgálatmegtagadók

Kőszeg Ferenc: Felhívás útlevélügyben

: „A borzalmak éve”

A nyugati sajtó a forradalom évfordulójáról

: Házkutatás-krónika

1986. december–1987. február

: Letartóztatás Csehszlovákiában

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon