Skip to main content

Beszélő szamizdat, 18. szám (1986/3.), Évfolyam 1, Szám 19

: Impresszum

Petri György: Egy kevéssé vizsgált, ám lényeges hőstípus

Eörsi István: A másság ünnepén

[Pető Iván]: A Petőfi Kör sajtóvitájának jegyzőkönyve

Vizinczey István - –szeg [Kőszeg Ferenc]: Sztálin tér, október 23.

Kozák Gyula - Mécs Imre - Péterfi Miklós: Egy felkelő emlékei

Donáth Ferenc - Losonczy Géza - [Kis János]: Donáth Ferenc és Losonczy Géza levele az MDP Központi Vezetőségéhez

: A kunszentmártoni Rákóczi Tsz Forradalmi Munkástanácsának jegyzőkönyveiből

Szilágyi Sándor: Aznap este, mikor mi átvettük a hatalmat…

Beszélő-beszélgetés Kovács Andorral, a Csurgói Járási Nemzeti Bizottság elnökével

Jacek Kuron: A magyar forradalomról – harminc év távlatából

: A magyar forradalom évfordulóján

Radnóti Sándor: Donáth Ferenc emlékezetére

[Eörsi István]: A felhők között

: Búcsú Donáth Ferenctől

Csurka István: Nyilatkozat

Kardos András: A kritikus halála

: Az Inconnu és az ABC/Arteria felhívása

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon