Skip to main content

Beszélő hetilap, 23. szám, Évfolyam 7, Szám 23

–inka– [Mink András]: „Clear and present danger”

révész: Spekulálunk, spekulálunk

Solt Ottilia: Gyermektörténet

Eörsi János: Bokros megméretése

Révész Sándor: Tévigazságok

Az MTV és az alkotmány

Mink András - Zádori Zsolt: A Pénzügyminisztérium bosszúja

Klaniczay Gábor: Stratégiai korszerűsítés

Solt Ottilia: Ki mit tesz a hazáért?

Interjú Konrád Györggyel

(nl) [Neményi László]: Oroszország, a békepartner / Dole és az amerikai kultúrmocsok / Csehek és németek

Vitalij Moszkalenko: Az emlékmű

Jevgenyij Popov: Tájkép „győzelem” után

Krausz Jenő: Fából vaspálcika

Tolnai D. János: Folytonosság vagy változás?

A Magyarországi Református Egyház elmúlt hat évéről

Litván György: Trianon felé…

Szemelvények a béketárgyalások francia jegyzőkönyvéből

Petri György: „az írás a legelvetemültebb szenvedélyem…”

Eörsi Istvánnal beszélget Petri György

Farkas Zsolt: Jöjjön el

(Jeles András: A nevető ember)

[Kisbali László]: Szegény írók!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon