Skip to main content

Beszélő hetilap, 50. szám, Évfolyam 5, Szám 54

Réz Pál: Banális kérdés?

Kőszeg Ferenc: Ananké

Solt Ottilia: Antall után

Laki Mihály: A négyéves terv

Eörsi János: A siralmas alternatíva

Mészáros István László: Egyházak, pénzügyek

Révész Béla: Szó szerinti…

eö [Eörsi János]: Geometriai nyomulás / Gazdaságpolitikusok / A tékozló fiú és a kincstár

[Neményi László]: Brandenburg: utódpárti siker / Chile: a kormánykoalíció győzelme

Kiss Ilona: Keleten a helyzet fokozódik

Kiss Ilona: „Az embereknek viszket a tenyerük, hogy fegyvert foghassanak”

Beszélgetés Alekszandr Vengerovszkijjal, az orosz választás győztes pártjának elnökhelyettesével

Papp Emília: Végtelen történet

Zolnay János: Mókamesterek

A Parabola kontra Köznevelés per

Neményi László: Felkelő konzervatizmus

Szebényi Cecília: „Én például nem áhítozom a morális lény címre…”

Zoltán Gáborral beszélget Szebényi Cecília

Orbán Ottó: „Megy-é előbbre majdan fajzatom?”

Kálmán C. György: A cseh Csoda

Hajdu István: A gumírozott történelem

(Variációk a pop artra, fejezetek a magyar művészetből, 1950–1990)

nmzs: Királyi mészárszék

II. Edward

[Kisbali László]: A halálrúl

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon