Skip to main content

Beszélő hetilap, 25. szám, Évfolyam 5, Szám 26

(kőszeg): Eszmények

lt [Solt Ottilia] - nl [Neményi László]: Mindenről a németek tehetnek? / Jaj a legyőzöttnek / A japán csoda / Felálltak a tb-önkormányzatok / A politika vagy a pénz a hatalom? / A Magyar Igazság Amerikában / Szomszédok

F. Havas Gábor: Nehéz szülés

Megalakultak a tb-önkormányzatok

Révész Sándor: Búvópárt a jobbszélen

A KDNP-ről

Magyar Elemér: Hitler él

Zolnay János: Álom a házról

Fejlesztési tervek a Józsefvárosban

Hegedűs B. András: Hogyan ne szerkesszünk kronológiát!

Arató János: Június 17. – negyven éve

Ez a harc volt az első

: Június 17. számokban

Orosz István: Fából – gumibot

Bruck Gábor: Clinton maszk nélkül

Zádori Zsolt: A tender mélységei

Kőbányai János: „Jajjal teli Szerbia ormán…”

II. rész – „Jó hírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot”

Bikácsy Gergely: Látvány és dadogás

Kálmán C. György: Jó kilátások

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon