Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2. szám, Évfolyam 4, Szám 2

Karafiáth Orsolya: Tél, Csopak

Vágvölgyi B. András:

Réti Pál: „Ne higgye, hogy olyan nagyon ajtócsapkodós vagyok”

Lányi Kamillával Réti Pál beszélget

: „Erre a magyarok büszkék lehetnek”

Eckhard Jaedtkével, az Európai Bizottság Magyarországi Delegációjának tanácsosával Neményi László beszélget

Fertő Imre: Az agrárium különössége

: Magyarország és az EU – 1999 első felében

Kalendárium

Csaba László: Előre – a múltba?

Oroszország a Jelcin utáni világban

Szilágyi Ákos: Katasztrófa és baj Oroszországban

Litván György: Mérei és a „krampusz”

Esettanulmány

Várady Szabolcs: Székek a Duna fölött

György Péter: 1982

: Kronológia – 1982

Rényi Péter: Nem babra megy a játék

Ara-Kovács Attila: A rinocérosz éve

Murányi Gábor: „Döntésre érett kádercserék”

Főszerkesztők leváltása 1982-ben

Jevgenyij Popov: Brezhnev’s wake, avagy: Várd ki csak a végét!

Kovácsy Tibor: A szép Felipe

Ember Mária: Harasztiék

Szabó Miklós: Az ellopott barikád

: Egy igaz emberrel kevesebb

Bali Sándor, 1923–1982

Nánay István: Indul a katona

Egy színházalapítás háttere

Varga Balázs: Világ-panoptikum a sarki kocsmában

1982 filmjei

: Az 1982-ben bemutatott magyar filmek

: IM-Slágertükör

Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…

Vélemények a kisvállalkozásokról

: Darvasi László Szerelmem, Dumumba elvtársnő című novelláskötetéről

beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Radnóti Sándor és Németh Gábor

Seres László: Underpress

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon