Skip to main content

Beszélő folyóirat, 12. szám, Évfolyam 4, Szám 11

Tóth Krisztina: Óda az ötvenes férfiakhoz

Kőszeg Ferenc:

: Az Autonómia Alapítvány által alapított Tolerancia Díj 1999-es díjazottjai

Mink András - Neményi László: A bal fül, és a jobb

Pál Monikával, Ónody Tamással, Szabados Krisztiánnal Mink András és Neményi László beszélget

Miklósi Zoltán: Magyar történet

Helena Pinto Janeiro - Szilágyi Ágnes Judit: Portugál kép Eurotükörben

Helena Pinto Janeiro: Salazar és a „három Franciaország”

Antonio Reis: Az 1974-es szekfűs forradalom

José Medeiros Ferreira: A portugál katonapolitika új útjai

Vital Moreira: Az európai politikai egység és a portugál demokrácia

Bíró Béla: Az önpusztítás karneválja

Csernicskó István: Nyelvtervezés Kárpátalján

Egy láthatatlanná tett kisebbség

: Hegedüs Andrásról Hegedűs B. András szubjektív jegyzetei

Karsai László: Táborok, haláltáborok

: Rendszerváltó akadályverseny

Hamvai Kornél: Beszélő-Napló 1999. október

Grecsó Krisztián: Ezeregy éjszaka

Egy darab november, 1999

Tatár Babett: Tisztelt Szerkesztőség!

Modor Ádám: „Államnak nincs joga”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon