Skip to main content

Beszélő folyóirat, 12. szám, Évfolyam 2, Szám 11

Mesterházi Mónika: Az üstökös / A távozóhoz

Szikinger István:

Iványi Gábor: „Ne nagy légy, hanem kicsi”

Bulányi Györggyel beszélget Iványi Gábor – I. rész

Szanyi Miklós: A nemzetközi tőke, az aktuális mumus természetrajza

Litván György: Fate calls me...

Jászi Oszkár 1947 végi Duna-völgyi búcsúlátogatása

: Dokumentumok

Pelle János: A Holocaust lezárhatatlan dossziéja

Daniel Goldhagen könyvéről

Karsai László: Válasz Pelle Jánosnak

Haraszti Miklós: 1969

Beck Tibor - Germuska Pál: Kronológia – 1969

Neményi László: Emberek a Holdon

Heiszler Vilmos: A jégkorong-forradalom

Révész Sándor: A hátralévő…

Beszélgetés Szigetvári Istvánnal

Bikácsy Gergely: A pirosinges fiúk

Fényes szelek, 1969

: 1969-ben bemutatott játékfilmek

: Vita a „Fényes szelek”-ről

Összeállítás

Bene Sándor: Az utolsó mondat

Bán Zoltán András: Fimak, avagy a kopernikuszi fordulat

: Barnás Ferenc: Az élősködő című könyvéről

beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Németh Gábor és Radnóti Sándor

Gothár Péter: Jancsi és Juliska

Forgatókönyv-részletek

Halasi Zoltán: Fehér árnyék

Robert Walser: Hóesés

Kisprózák

Gyergyai Albert - Szávai János: Gyergyai Albert útlevélügyéről

(Simonovits András): Gondolatok Galántai Zoltán: A tudomány álma című cikkéről

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon