Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2009. október, Évfolyam 14, Szám 10

Vers

Ferencz Győző: Betűk háta mögött

Margócsy Istvánnak

Folyamatos jelen

Ádám Zoltán - Mink András: „Nem biztos, hogy eléggé fájt”

Karvalits Ferenccel, a Magyar Nemzeti Bank alelnökével Ádám Zoltán és Mink András beszélgetett

Vári György: Ilia Mihály köszöntése

Játéktér

Tardos Károly: Az Antall-korszak gazdaság­politikájának vonzásában

Bod Péter Ákos volt jegybank­elnökkel, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetőjével Tardos Károly beszélgetett

Szilágyi-Gál Mihály: A vér politikái

Révész Béla: A „tiltott”-ból a „tűrt”-be

A Szabad Európa Rádió és a rend­szerváltás

Máté Mihály: Abroszárusok

A colári cigányokról – Magyar­or­szág legkisebb cigány csoportjáról

Kultúra

Centauri: Hullócsillag

Aczél Géza: Lakk

K. Kabai Lóránt: Aszinkron

Láng Zsolt: Fraktálregény

Szilágyi István: Kő hull apadó kútba című regényéről

Szegő János: Költő a toronyban

Schein Gábor: Bolondok tornya című kötetéről

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon