Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2003. szeptember, Évfolyam 8, Szám 9

Nádasdy Ádám: Hűs kőlépcsőn, két-három fokon

Mink András: Érintettek

Révész Sándor: „Polgári” sajtó

Kun István: A tizenkilencedik esélye

Bodó Balázs: A „mély link”

Internetes tartalomszolgáltatók vs. internet

Buda Péter: Európa alkotmányos reszakralizációja

Szuhay Péter: Egyről a kettőre

Roma női sorsok Magyarországon – Kiállítás az Országházban, Budapest, 2003. július

Dalos György: „Testvérszervek”

Az NDK és a Magyar Népköztársaság állambiztonsági szerveinek együttműködése – 2. rész

Gereben István: Egy történelmi dokumentum elé

: A fehérterror Magyarországon

A brit szakszervezeti kongresszus (T.U.C.) és a Munkáspárt közös delegációjának jelentése

Csordás Attila: Biotechnológia, Nietzsche, miegymás

Galántai Zoltán: Kolumbusztól a Columbiáig

Takács Géza: A szárnyas idő, mit lekötöz a hó

Barna Imre: Történelem, személyesség, szabadság

Nádasdy Ádám: Válasz a „költői kérdésre”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon