Secondary Menu

Beszélő folyóirat, 2009. február, Évfolyam 14, Szám 2

Vers

Vajda Gergely Balázs: Végül ránk borul

Kistotál

Beszélő-beszélgetés

Varró Szilvia: „...Itt a szegények szívatásáról van szó”

Ferge Zsuzsa szociológussal Varró Szilvia beszélgetett

Folyamatos jelen

Révész Sándor: Kasszandra, az életidegen

Vendégkönyv

Játéktér

Révész Sándor: „...És egyszer manifesztté válik”

Jegyzetek az „elhallgatott múltról”, a „jelentések hálójáról” és az áttörés évéről

Kiss Ilona: „Rekvirált idegenek”

Demszky Gábor Keleti Éden című könyvéről

Nagy Bálint: Rajk László 60 éves

Befejezetlen múlt

Pentelényi János: Ostromnapló, Budapest, 1944–1945

Közreadja Tamási Miklós

Roma-dosszié

Zolnay János: Térszemle

Oktatáspolitika és városfejlesztés Pécsett

Messzelátó

Galántai Zoltán: Wells, a science fiction meg az irodalom

Kultúra

Ambrus Judit - Centauri: Levelek Centaurihoz

Centauri és Ambrus Judit levélváltása

Keresztesi József: A horhosban

Centauri Pátosz a káoszban és Kék angyal című kötetéről

Hegyi Gábor: Patmosz a kozmoszban

Centauri Kék angyal című kötetéről

Sopotnik Zoltán: Versek

Czeglédi András: Lampocski Sutyaka

Egy, illetve több remek könyvről

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.