Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2006. október, Évfolyam 11, Szám 10

Vers

Szabó T. Anna: Mementó

Kistotál

Parti Nagy Lajos: Őszömi beszéd

Beszélő-beszélgetés

Ádám Zoltán - Révész Sándor: Lehet-e nem hazudni?

Miklósi Zoltánnal Ádám Zoltán és Révész Sándor beszélgetett

Folyamatos jelen

Ádám Zoltán: Az elhagyott beszéd

Szikinger István: Az utca embere

Vendégkönyv

Seres László: Kis szeptemberi ellenforradalom

Brüsszeli Kornél: Európai történet

Játéktér

Hack Péter: Demokrácia fékhibákkal

Polónyi István: Az Akadémia diszkrét bája

Vita

Kende Tamás: A potyautasok és a kalauz

1956

Radnóti Sándor: Kis emlékmű-esztétika

Teslár Ákos: Megvan, és mégsem

Papp András – Térey János: Kazamaták

Eörsi László - Vajda Zsuzsanna: „Szent suhancok”

Az 1956-os felkelés résztvevői

Vajda Júlia: 1956 – ahogy azt a soá túlélői elbeszélik

Kultúra

Pór Péter: Ki ne volna poeta mixtus közöttünk?

Margócsy István: „Istennőm, végzetem, mindenem, magyar nyelv!”

A magyar nyelv kultikus megközelítései – 1. rész

Parti Nagy Lajos: Hóvaku

Dragomán György: Fuga

Mesék a palotából

Ambrus Judit: Szabadon fogva

Parti Nagy Lajos, Dragomán György

Szijj Ferenc: Növényszöveg

Regénydarab (A)

Rádai Gábor: „A teher teher maradt, és senki nem tudta könnyebbé tenni”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon