David Makszimovics Sosztak: A sors és a számla

2015. június 2.

Negyedik rész. „Ez az, amire mindig vágytam”

A vendégeket Kargunov szabadkozása inkább felvillanyozta.

– Három óra van – mondták többen is. – A hajnali buszok úgyis csak fél ötkor indulnak. Ha Ön, Fjodor Fjodorovics, még bírja, szeretnénk meghallgatni ezt a történetet.

– Meg persze, ha Marfa Ivanovna is bírja – jegyezte meg Ludmila Tyesznyeka.

– Persze, hogy bírom, kedveském – felelt Marfa, és szeretettel pillantott Ludmilára. – Igyanak még egy teát, a szamovár nem hűlt ki.

• Tovább

David Makszimovics Sosztak: A sors és a számla

2015. május 27.

Harmadik rész: „Hármasban vagyunk…”

Na zdrowie, skol, LeChaim – emelte fel Kargunov a poharát, és beleszürcsölt a vodkás poharába. A töményt mindig apró kortyokban itta, nem szerette, ha kapacitálták, hogy ex-re igya ki. Alekszandr Rogyionov szólalt meg:

• Tovább

David Makszimovics Sosztak: A sors és a számla

2015. május 20.

Második rész. Pornó és mimézis

– Különféle felmérések meg a bulvársajtó történetei is azt mutatják – szólalt meg Anna Lenszkaja, a szociálpszichológus –, hogy manapság az emberek sokkal többet olvasnak-néznek pornót, mint régebben. Anna szinte ijesztően sovány, csontos arcú nő volt, de a hosszú, vékony lábával, a nagy, zöldes fényű szemével erőteljes erotikus hatást gyakorolt az erre fogékony férfiakra, sőt nem egy esetben nőkre is.

• Tovább

David Makszimovics Sosztak: A sors és a számla

2015. május 12.

Első rész. Önvédelmi hűtlenség

M. kormányzóság székvárosának, azaz B. városának egyik lerobbant, de az átlaghoz képest tágas lakásában véget ért a vacsora. Az asztalon alma, szőlő, pár szelet házi készítésű kecskesajt, az egyik tányéron az előételként feltálalt kaviáros palacsinta maradványai. Az asztal körül ülők lecsíptek egy-egy szőlőszemet, de már mindenki jóllakott, inkább a vodkás- meg a borospoharakat ürítgették.

• Tovább

Darvasi Ferenc: „csak nem képzeled, hogy ezt kiadjuk”

2014. december 9.

Mikor dolgozott a Magvetőnél?

1961-ben kerültem oda, és ’70-ben rúgott ki Székely Magdával együtt Kardos György igazgató.

Miért küldte el Önöket?

• Tovább

Győri Hanna: Minden természetes

2014. szeptember 24.

Závada Pál regényében, a Természetes fényben egy falu, Tótkomlós tíz évét követhetjük végig a háború kezdetétől a negyvenes évek végéig. De a történetmondók emlékezetén és a fényképeken keresztül a közelmúlt és a századelő, a tíz év előzménye és utókora is része a történetnek. Az író nagy témái kerülnek újra elő, csak más hangsúlyokkal, mintha a maréknyi törmelék közül most más-más kavicsokat emelne ki és csiszolgatna fényesre a nagyítója alatt.

• Tovább

Karsai György: Válasz Vidnyánszky Attilának

2013. október 16.

Kedves Attila!¹ Bár már évek óta nem volt olyan megszólalásod, közszereplésed, intézkedésed, amellyel egyetértettem volna, nálam mégis most telt be a pohár: a Heti Válaszban (XIII/37, 2013. szeptember 12, 24-27.old., Sümegi Noémi interjúja) és az Origo.hu-n (2013. szeptember 17., Dull Szabolcs interjúja) megjelent, műfajilag nehezen besorolható gondolatfutamaid olvastán. Leginkább elvakult vagdalkozás, vagy gyűlölet-ars poetica lehetne ennek a sajátos műfajnak a neve, amelyet – minden bizonnyal öntudatlanul! – művelsz. 

• Tovább

Bajomi Lázár Péter, Bozóki András, Gáspár Máté, Inkei Péter, Karsai György, Marsovszky Magdolna, Mélyi József, Nagy Gergely, Petőcz György, Vörös Miklós: A kulturális szféra helyzete Magyarországon

2013. július 3.

„Őszintén bevallom, jobban félek a sablontól, a vaskalapos reakciótól, a régi egyszerű utánzásával járó unalomtól, a művészi bátorság meggyengülésétől, mint a túl merész kísérletektől. Az erőteljes művészeti fejlődést nem az egyoldalú és mesterséges irányítás, hanem legjobban az egyéniség szabadsága fogja biztosítani.”
(Gróf Andrássy Gyula)

• Tovább

Berkovits Balázs – Jónás Marianna: Azért nem csak a szél... – Fliegauf Bence filmjéről

2013. április 15.

Most, hogy nemrég a magyar filmkritikusok díját is megkapta Fliegauf Bence a romagyilkosságokról szóló filmje, amelyet – miután elhódította a berlini Ezüst Medvét – Magyarország Oscar-díjra is jelölt, érdemes vele kritikailag is számot vetnünk, minthogy mindezidáig kritikai tárgyalásban szinte egyáltalán nem részesült. Jellemző a film magyar recepciójára, hogy az kizárólag politikai táborok mentén alakult, a rasszisták vagy önmagukat „jobboldaliként” azonosítók nem szerették, az antirasszisták pedig szerették a filmet.

• Tovább