Félix Anikó: „Szelet a vitorlából” újrahangolva, azaz a görög Arany Hajnal tündökléséről és bukásáról (?) mint precedens értékű ügyről

2013. október 23.

Görögországban 2012-ben egy szélsőjobboldali párt, az Arany Hajnal közel 7 százalékkal bekerült a Parlamentbe, népszerűsége egészen a legutóbbi időkig az országos reprezentatív felmérések szerint 13-15 százalék körüli szintig emelkedett. Harmadik Birodalmat idéző biológiai alapú rasszizmusával, szélsőséges antiszemitizmusával, nyílt agressziójával együtt járó immáron tartós népszerűsége sokkolta a világ és a görög közvélemény jelentős részét is. A közelmúltban egy látszólag váratlan fordulat következett be a párt életében. 2013. szeptember 17-én egy kocsmai szóváltás után meggyilkoltak egy köztudottan antifasiszta, baloldali rappert, Pavlos Fyssas-t. A gyilkosság után közvetlenül az elkövető bizonyíthatóan több Arany Hajnal képviselővel is lebonyolított telefonhívást, köztük Ilias Kasidiaris-al is, aki a párt szóvivője, és a jövő évben tartandó athéni polgármester választások jelöltje.

• Tovább

Rauschenberger Péter: Arccal a sárban – Hozzászólás Kis János cikkéhez a köztársaság bukásáról

2013. október 2.

2 hozzászólás

1. Indulatos bevezetés

„Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után?” – kérdezi Kis János Az összetorlódott idő című cikkében. Válaszában anakronisztikus politikai világképeket tesz felelőssé a köztársaság bukásáért, „a Horthy-korszakba visszavágyó jobboldali és a Kádár-korszakról leválni nem tudó baloldali gondolkodást”. Nemsokára hozzáfogok, hogy Kis érvelésének legfontosabb pontjait – a vita kedvéért – összefoglaljam, előtte azonban szeretnék néhány dolgot mondani ennek a cikknek az állításairól. Már csak azért is, mert Kiséhez hasonlóan ez a cikk is hosszú lesz, és attól tartok, az olvasó joggal várja el tőlem, hogy előre jelezzem, hová akarok kilyukadni. 

• 2 hozzászólás
• Tovább

Végel László: Göröngyös úton. Összetorlódott idő a kisebbségben

2013. szeptember 29.

A berlini fal ledöntése után az újvidéki Matica srpska antikváriumba és a konténerekbe egyre több magyar könyv került. A magyar értelmiség egy része áttelepülni készült az anyaországba, s a könyveket az antikváriumban próbálta értékesíteni, de a nagy kínálat miatt az antikvárius nem vásárolt fel többet, így hát maradt a konténer, ahonnan a romák szedték ki őket, megtisztították és a Felszabadulás sugárúton kartondobozokra helyezve árusították. Mentették a romák a magyar kultúrát!

• Tovább

Szerbhorváth György: A norvégmintás hazafiságtól az üres köztársaságig

2013. szeptember 24.

Jövünk le az Oslo-környéki hegyről a vulkáni eredetű sziklákon, és azt mondja-kérdi a hétéves kisfiú: ugye, Norvégia szép ország? Vendéglátóim magyar állampolgárok (egyikük szerb is), nem vették fel a norvégot, bár már megtehetnék, de akkor le kellene mondani a magyarról. Még gondolkodnak azon a lehetőségen, hogy hazaköltözzenek.

• Tovább

Kende Péter: Egy baráti kapcsolat hosszú története

2013. szeptember 17.

A Kádár-rendszer demokratikus ellenzékének meghatározó alakja, az SZDSZ első elnöke, lapunk alapító szerkesztője, Kis János 2013. szeptember 17-én hetven éves. Kende Péter írásával kívánunk neki boldog születésnapot, magunknak pedig még sok évtizednyi olvasnivalót tőle!

• Tovább

Kerék-Bárczy Szabolcs: Elvesztegetett és elnyerhető idő

2013. augusztus 19.

„Most zajlottak le az önkormányzati választások. Természetesen jobban örültem volna, ha a mi pártjaink nyerik meg a választásokat, de bizonyos szempontból nem bánom, hogy nem így történt. Most ugyanis Magyarországon egy olyan helyzet alakult ki, hogy van egy kormánykoalíció, amelynek a parlamentben együtt kell működnie az ellenzékkel, emellett létrejönnek az önkormányzatok, amelyeknek helyben kell az irányítás felelősségét vállalni.

• Tovább

Kőszeg Ferenc: Horn Gyula és mi magunk

2013. augusztus 7.

Az alábbi írásnak egy levelezés az alapja. Zolnay János elküldte a Beszélőben megjelent Horn-cikke linkjét, és a véleményemet kérdezte. Lényegében egyetértettem az írásával, de egyetértettem Révész Sándorral is, akinek blogjára Zolnay válaszolt. Ezt írtam meg a válaszomban, hozzáfűzve néhány megjegyzést Horn megítéléséről. Viszontválaszában Zolnay arra bíztatott, hogy írjak a megjegyzéseimből cikket, egyúttal azonban vitatta a levelemben vázolt vélemény néhány pontját. A cikk, amelyet írtam, végül túlburjánzott az eredeti témán, már nem is annyira Hornról szólt, hanem a rendszerváltást megelőző demokratikus ellenzékről és a Szabad Demokraták Szövetségéről.

• Tovább

Marsovszky Magdolna: Antiszemitizmus és nemzeti áldozati mítosz

2013. május 20.

I. Bevezető: a dolgozat témája

Dolgozatomban a kultúratudományok felől közelítek az antiszemitizmushoz felhasználva az antiszemitizmus-kutatásban ismert szociálpszichológiai elemzéseket. A címben megadott kutatási témára Samuel SALZBORN (2006) néhány évvel ezelőtt hasonló címmel megjelent rendkívül fontos írása inspirált.

• Tovább

Kis János: Az összetorlódott idő – Második nekirugaszkodás

2013. május 5.

3 hozzászólás

1. Bevezetés¹

Az 1990. évi választások működésbe hozták a harmadik köztársaság alkotmányos gépezetét. A 2010. évi választások szabad kezet adtak a gépezet szétveréséhez.

Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után? Önként kínálkozik, s a baloldalon sokakat vonz egy egyszerű válasz. Ami 2010 májusa után történt, csupán betetőzte a jobboldal két évtizedes törekvéseit. Amikor kormányon volt, a jobboldal mindig az ellenzék marginalizálására, amikor ellenzékbe szorult, mindig a kormány megbénítására törekedett. Önmagát mindig is az ország természetes vezetőjének, a baloldalt mindig is hatalombitorlók gyülekezetének tekintette; az 1989-es alkotmánnyal soha nem azonosult.

• 3 hozzászólás
• Tovább

Dömötör Adrienne: Sic itur – Bakay Kornél tündöklése

2013. április 17.

„Sokoldalú kulturális tevékenysége elismeréseként”

Képzeljük el – pusztán a gondolatkísérlet kedvéért –, hogy valaki a következőkkel áll elő: az újonnan készített szert nincs lehetőség vizsgálat alá vetni, így tehát semmi nem szólhat az ellen, hogy a pirula mától gyógyhatású terméknek minősüljön. Aligha kell gyógyszervegyésznek lennünk ahhoz, hogy a bejelentés a hírközlő aktuális elmeállapotának irányába terelje a figyelmünket. Egyszerűbb a helyzet, ha a mondat egy rajztanártól, gépészmérnöktől vagy szobafestőtől származik; ilyenkor legfeljebb megkérjük a bohókás autodidaktát, inna legközelebb kevesebbet, mielőtt hobbiját propagálni kezdi.

• Tovább