Térey János

Nyomtatóbarát változat

(A sziklakertben Frei, aki kihallgatta Hagent és Alberichet, előbújik a pavilon mögül)

FREI

Eltűnt a járőr. Sziklakertemen
Két szennyember sétált át, s rengetegszer
Öntözte földemet mérges köpettel;
        De már beszédük is köpedelem.
Mormolják mantraként: „A kincs, a glóbusz!”,
        Míg mindkét rusnya korcs aludni megy.
A cselszövésre több tucat metódus –
        Meglátni s meggyűlölni őket: egy.
Ők tesznek decemberben fogadalmat,
        Vadkant vágva ülnek Jul-ünnepet…
A furkósbotra rút rovást faragnak:
        Az összeesküvés-elméletet.
Akárcsak Nidhögg: napunk megvakítják
A forradalmi fundamentalisták.
        Ki árnyéklepte, rossz oldalra állt,
        Hogy is halhatna szép szalmahalált?
Károgjanak a fölkapaszkodottak,
        A köd fiai ködösítsenek,
De tervüknek meglesz a böjtje holnap:
        Leszállnak, mint a borseprő; ezek
Alul maradnak, mert odavalóak,
        Örökre kisebbségben, viszketeg.

(Megáll Wotan és Fricka oltárkövei között)

        De Wotan nem ver bottal. Képükön
Kelések nőttek a keserüségtől:
        Rágódhatnak kártékony eskükön,
Ha nagy tanáruk Nibelheim felé tör…
        „Nota bene: níbelung!
        frusztrátokra írt hozunk!”

Részlet A Nibelung-lakópark című drámai költeményből

• Kultúra