(kőszeg)

Nyomtatóbarát változat

Az SZDSZ ötéves – idén már hat! – történetében voltak jókedélyű és voltak borongós köz- meg küldöttgyűlések. Jókedélyű volt például az alakuló közgyűlés 1988. november 13-án, vagy az, amikor a tagság 1989 tavaszán, két fordulóban elfogadta a Rendszerváltás programját. Voltak aztán borús küldöttgyűlések, borús volt az 1990. áprilisi, hiszen vesztettünk a választáson. De azért ennek is akadtak derűs pillanatai. Például az, amikor a küldöttek közfelkiáltással az SZDSZ elnökévé választották Kis Jánost. Meg az, amikor befutott a bizalmas hír, készülőben az MDF és az SZDSZ megállapodása, Göncz Árpád lesz a köztársaság elnöke. Mind között a legborúsabb talán az 1990. decemberi volt, pedig akár ünnepelhettük volna a váratlan mértékű győzelmet az önkormányzati választáson. Meg azt, hogy a taxisblokád napjaiban az SZDSZ-re nézett az ország. Ehelyett a küldöttek fázósan tébláboltak a kietlen szombathelyi épület előcsarnokában, bámulták a szűnni nem akaró havazást, bent pedig a felszólalók végeláthatatlan sorban marták egymást, hol a múltat átkozva, hol a jövőt keserülve. Először csaptak össze itt a rendszerváltó radikálisok meg a kétkedő realisták.

Voltak aztán olyan köz- és küldöttgyűlések, amelyeknek tétje volt, és voltak olyanok, amelyeknek nem volt tétje. Volt tétje az alakuló gyűlésnek. Bizony szorongva kérdezgették egymást az alapító szervezők: lesz-e elegendő résztvevő a Jurta Színházban, többsége lesz-e azoknak, akik igenlik, hogy a Szabad Kezdeményezések laza Hálózata szilárd szerkezetű szervezetté s majdan párttá alakuljon át. A Jurta Színház felé özönlő tömeg, az átalakulás híveinek elsöprő többsége megmutatta: kishitű volt a szorongás. Volt tétje az 1991. őszi küldöttgyűlésnek, amikor a többség Tölgyessyt választotta elnökké. De volt tétje a következő évinek is, amikor a második elnök híveinek is be kellett látniuk, hogy az egy évvel korábban ígéretesnek tetsző program üresnek, terméketlennek bizonyult. Volt tétje ezeknek a szavazásoknak, de felhőtlen derű a győzőket sem tölthette el. Éppen az volt a szokatlan és szorongató mindkét tábor számára, hogy az SZDSZ-en belül is lehetnek győztesek és vesztesek. A január 28-án kezdődő küldöttgyűlésnek ebben az értelemben nincsen tétje. Vezetők között nem kell választani - minden tisztségviselő megválasztatott, és mindenki a helyén van. A szekciókban folyó viták az SZDSZ gazdasági és szociálpolitikai, egészségügyi vagy oktatási programjáról remélhetően tartalmasak lesznek, de lélekbe vágó döntésekre aligha kényszerítik a résztvevőket: az egy éven át tartó előkészítő munka, a szakmai viták sorozata és az Országos Tanács egyöntetű támogatása valószínűsíti, hogy a kész szövegek lényegesen nem fognak változni.

Derűsnek ellenben derűs lesz ez a küldöttgyűlés. Hisz volt apály és volt mélyrepülés – most végre felfelé ível az SZDSZ pályája, méghozzá a legjobb pillanatban. Lassan, de egyenletesen felfelé kúsznak a népszerűség mutatószámai is. Készen vannak a részprogramok, ki lehet velük állni a szakmai közvélemény elé, össze lehet hasonlítani őket a többi párt programjaival, amelyeket ugyancsak a következő hetekben véglegesítenek. Szinte minden választókerületben megvannak a jelöltek, összeálltak a megyei listák, minden kész a hivatalos kampánykezdésre, ahogy a zárt ajtó mögött feldíszítve vár a karácsonyfa, kikészítve az ajándékok, csak a csengettyűszó hiányzik. S ez az első küldöttgyűlés, amelyen az SZDSZ-nek van miniszterelnök-jelöltje. Olyan miniszterelnök-jelöltje, aki nem megosztja, hanem összefűzi a szabad demokraták táborát. Akinek az ismertsége, népszerűsége hétről hétre nő. Nem izgalmas, de jókedvű küldöttgyűlésre készül most az SZDSZ. A legközelebbi küldöttgyűlés aztán – talán már négy hónap múlva – egyszerre lehet izgalmas és derűs. Mert a kormányzásról és a koalícióról kell majd döntenie.

Úgy legyen!

• Néző-pont