Varga Mátyás

Nyomtatóbarát változat

határ

az esőben kint felvált-
va álltunk, a motor-
zajtól egyikünk sem

aludt. – nehéz fűben
botlott meg a lábunk,
és stratégiát gyártott

szüntelen az agyunk.
– a tegnap esti hideg-
fronttal vége lett a

nyárnak: kihűlt a föld
mint valami állat. s mi
kábán néztük, a konvoj

hogyan vonul. – a lovak
bőre idegesen rángott,
párát fújtak olykor, de

mozdulatlan álltak. s
hittük róluk: hűségesek,
mint a bűneink.

ítélet idő

vihar előtti fülledtségre
emlékszem. s hogy szúrta
arcom a borosta: így állt
vissza megint a testem.

de súlytalan volt. lement
az anyag, hogy szinte
már csak jelzett: sok
vért veszített; és fehér

lett. a teremben szél fújt.
s hallatszott már a dör-
gés. a rádió éppen a
parsifalt adta, recsegett

folyton. az egész így elég
szép volt: nézni csak és
hallgatni. – de undor fogott
el, ha felrémlett: meg kell
szólalni egyszer.

bolondok hajója

a lány hányt. ott húz-
ták ki a partra. – víz-
be pottyant veréb-
fióka. az anyja már
nem fogadja vissza.
csak a denevér.

segélyhívás #2

két napja nem kaptunk
palackos vizet. reggel már
nem bírtam tovább: ittam
a kútból. lehet, hamarosan

kitör rajtam valami: eltor-
zulok mint egy rút állat. –
ha félre beszélek és habzik
a szám, kundri, te tömd

tele földdel. ne hagyd a
rettenetet mondani, inkább
szakítsd be a gégém köröm-
mel. – ne tartson vissza
                    semmi utálat.

• Vers

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges