Csorba Béla

Nyomtatóbarát változat

Szerbiában ugyan egy tucat bábpárt jelentette be indulását, ennek azonban nincs meghatározó jelentősége. Többnyire nacionalista és kommunista csoportocskák állítottak jelölteket, és természetesen a Szerbiai Szocialista Párt mellett a szerb fasizmus legális képviselői, Seselj filozófiaprofesszor szerb radikálisai. A nemzeti kisebbségek pártjai és politikai érdekszervezetei a következőképpen reagáltak a kiírt választásokra. Koszovón a lakosság kilencven százalékát kitevő albánok az elmúlt években viszonylag jól működő, noha a szerb hatalom által el nem ismert önálló politikai és államhatalmi struktúrát építettek ki. Ez kellő alapot nyújt számukra ahhoz, hogy teljesen negligálják a május 31-i szerbiai választásokat. Mint jelentették, ők már 24-én egész Koszovó területén megtartják az ún. Koszovó Köztársaság első szabad parlamenti választását. Politikai megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy a koszovói szabad választások ürügyén újabb albánellenes megtorlások várhatók a déli tartományban.

Az északi tartományban másként alakult a helyzet. Mind a Vajdasági Horvátok Szövetsége, mind pedig a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége úgy döntött, hogy indulni kíván a választásokon, annak ellenére is, hogy kétségbe vonja azok legitimitását. Hogy a két nemzetiségi szervezet nem csatlakozott a szerbiai ellenzék bojkottjához, annak az az oka, hogy a többségében magyarok és részben horvátok lakta Észak-Vajdaságban a nemzetiségi szervezetek visszalépése esetén érett gyümölcsként hullna a hatalom az extrém szerb nacionalista pártok ölébe. A VMDK képviselői ugyanakkor a választások legitimitásának megkérdőjelezésében teljes mértékben egyetértenek az ellenzékkel, és észrevételeiket közlik az EBEÉ küldöttségével is: jelenleg is folyik a magyarok mozgósítása, a kanizsaiakat a hadsereg páncélosainak demonstratív felvonulásával félemlítik meg, önkényesen átszabdalják a magyarlakta települések választási körzeteit, hogy ily módon változtassák meg a politikai arányokat. Arról nem is beszélve, hogy több választási körzetben egyszerűen megakadályozták a VMDK-s jelöltek állítását. Hasonlóan jártak el néhány horvát jelölt esetében is.

A lakosság egyébként meglehetősen nagy közömbösséggel figyeli a választási komédiát, de nem lehetetlen, hogy a kampány finisében az állami kezekben levő tájékoztatási eszközöknek mégis sikerül megdolgozniuk a választók többségét. A közömbösség oka természetesen a rendületlenül tovább tartó háború. Szarajevóban most is folynak a harcok, a jugoszláviai hadsereg végleges kivonulásában pedig senki sem bízik. Nyílt titok, hogy a jugoszláv néphadsereg állományának egy részét egyszerűen átigazolták a boszniai szerb területvédelembe, úgyhogy jelenleg vajdasági magyarok ezrei harcolnak a bosnyák hegyekben szerb szabadcsapatok tagjaiként. Természetesen nem virágos jókedvükben, hanem mert nem volt számukra már alternatíva.

Az ENSZ-erők kivonását Szarajevóból a szerbiai demokratikus közvélemény egyértelműen nagy elkeseredéssel vette tudomásul. Úgy tűnik, a világ végleg lemondott az igazságos balkáni rendezésről, s tehetetlenségében szabad kezet adott az agresszornak. Egyébként az ENSZ-erők tehetetlenségét az is jól példázza, hogy bár véglegesen átvették Baranya és Szlavónia katonai irányítását, mégis büntetlenül és akadálytalanul folyik a nem szerb lakosság erőszakos kitelepítése. A helyi szerb hatalmi szervek (többnyire Belgrádból kivezényelt nyugalmazott katonatisztek állnak az élükön) az elmúlt hetekben több száz ukrán és ruszin lakost is kiűztek otthonukból, de a magyarok sincsenek náluk jobb helyzetben. A Szlavóniában és Baranyában élők nem kis keserűséggel mondják: ha az ENSZ-erők csak azért jöttek, hogy a hódítók immár háboríthatatlanul befejezhessék munkájukat, akkor jobb lett volna, ha otthon maradnak.

• Külföld