(Bertha Zoltán)

Nyomtatóbarát változat

A régi jó kommunista gyakorlatra kísértetiesen hasonlító módszerrel élve a Beszélő szerkesztősége megfelelő, nagybetűs használati utasítással – a szegény olvasókat eligazító megjegyzésekkel – látta el a lapban megjelent interjúmat (1991. 44. szám, nov. 2., 16–17. lap), mint ahogy régen is legfeljebb obligát ledorongoló-helyretévő mellékletekkel együtt jelenhetett meg valamilyen ellenvéleményt is tartalmazó írás a hivatalos sajtóban. Világos természetesen, hogy a sajtószabadság korában egy pártközlöny olyan megjegyzéseket fűz a közölt anyaghoz, amilyeneket akar. Kérdés azonban, hogy ha kérnek valakit interjú adására, akkor ildomos-e annak a szövegéből – s minden értesítés nélkül – fontos részeket kihúzni, s így mintegy tallózni belőle. Főleg akkor, ha az illető éppen azért készíti el írásban a válaszokat (ha már a véleményét kérdezték, s nem vitaestre invitálták), hogy elkerülje az ilyesmit. S éppen mivel a pártlap vitaellenfeléről van szó – mint kiderült –, tudtam volna elképzelni az aggályosán precíz közlést, az utolsó vesszőig. Így ugyanis – többek között – természetszerűleg támadható vélemények megtámogatását szolgáló konkrét adalékok maradtak ki – olvasók sokasága előtt enyhén manipuláltan tüntetve fel a felkért interjúalanyt. Egyébként ilyen esetben a kihagyásnak is van jele: három pont zárójelben (…). S címbeli utalás: „részletek” egy interjúból, így elfogadhatóbb a – ugyan ki kételkedne – terjedelmi okok miatti megrövidítés, bár ez is csak akkor, ha előre tudatják velem. Még szerencse, hogy a maradék részek nagyjából pontosan jelentek meg – köszönhetően előrelátásomnak.

Önkényességükből fakadó mulasztásukat nyilván nem kívánják pótolni. Végül is egy lap független szerkesztői megítélésük szerint döntenek erről-arról. Például, hogy számtanversenyt kezdenek a parlamenti kivonulások mennyiségéről. Ha jól emlékszem, egyszer a médiaalelnökök kinevezési ügyének kezdetekor, máskor pedig, amikor Békesi László mint elnök maradt egyedül az ellenzék tagjai közül bent – tehát ennyiszer távozott az ellenzék bizottsági ülésekről; s ez több, mint az elismert egy eset. Ráadásul, mivel „ellenzéki” kivonulásokról írtam (tessék visszalapozni): én – a külügyminiszterrel kapcsolatos botrányon kívül – beszámítom még a „természetes szövetséges” Fidesz tavaly június 4-i kicsörtetését az összparlamenti trianoni megemlékezés elől vagy az MSZP távollétét is a szakszervezeti törvény plenáris tárgyalásakor, illetve megszavazásakor. No persze nem ez a lényeg – hiszen egy dolog a számtanóra és más dolog a modor.

Várom levelemre az újabb viszontválaszt, hiszen egy stílusos pártközlöny nyilvánvaló kötelessége, hogy még olvasói leveleket is kommentáljon, vagyis hogy fenntartsa magának az utolsó – helyretevő – szó jogát. Remélem, hogy – bár ezt a megnyilatkozást már nem kérték, mint az interjút – ezúttal nem csonkítják meg a szövegemet mindennemű értesítés vagy jelzés nélkül. Talán előzőleg is ez lett volna a liberális megoldás, hogy ne mondjam: európai illem.

Tisztelettel:

• Visszabeszélő