Nyomtatóbarát változat

Érdeklődéssel olvastam szeptember 15-i számukban Fényi Tibor Az új ember kovácsa c. cikkét arról, hogy a Művelődésügyi Minisztérium most újonnan kinevezett főosztályvezetője a 80-as évek elején hogyan jelentette fel a BM-nél Háy Ágnest és a Népművelési Intézet akkori vezetőit. Nem volt ez egyedülálló eset akkoriban, és a kárvallottak egynémelyike mindmáig nem heverte ki az elvtársak packázásainak következményeit. Talán érdemes lenne nyilvánosságra hozni olyan eseteket is, amikor a volt feljelentőt vagy a megtorlást alkalmazót éppen nem nevezik ki főosztályvezetővé a rendszerváltás jegyében, az áldozat pedig ismeretlen kisember.

Ami a szóban forgó ügyet illeti, a cikk néhány adata kisebb korrekcióra szorul. A Háy-féle kézirat nem a Népművelési Intézet számára gyűjtött budapesti falfirkákat tartalmazta, hanem az „előgyűjtött” anyagot, vagyis egy mintát, amely a kutatásban részt vevőknek eligazítást nyújtott volna arról, hogy milyen típusú nem hivatalos dalokat, versikéket, mondókákat gyűjtsenek. A mintegy ezer szöveget tartalmazó, 171 oldalas anyag akkori értesülésünk szerint nem 40, hanem 99 példányban készült, és nemcsak a páncélszekrénybe; hanem hamarosan zúzdába is került.

Levélírásra azonban másvalami indított. Fényi Tibor cikkéből az olvasó azt gondolhatná, hogy a „kissé cikis” kézirattal a fő baj az volt, hogy Háy Ágit „gyengéd szálak” fűzték hozzám. Bármennyire hízelegjen is ez a beállítás hímsoviniszta öntudatomnak, nyilvánosan ki kell jelentenem, hogy Háy Ágnes teljes egészében saját jogon „leprásodott le” ez ügyben. Az „aszfalt-népköltészet” általa gyűjtött és mintaként közreadni kívánt példáiban – a politikai típusú szövegek között – ilyen dalok is szerepeltek:

„Beléptem a téeszcsébe tviszt tviszt / Beadtam a tehénkémet tviszt / Hadd tudja meg az a barom / Hogy milyen a közös vagyon / Beléptem a téeszcsébe tviszt” vagy „Rákosi elvtárs jó reggelt! / Lám, odakinn a nép felkelt…” és „Egy forint a forró lángos / Le van szarva Kádár János / Egy forint az Kalocsán is / Le van szarva Marosán is / A szovjet nép már nem szolga / Rakétát küldött a holdra / Mindnyájunknak sej jobb lenne / Ha rakétástul mind ott lenne.”

Mindebből pedig azt szeretném kihozni, hogy

(1) A másként gondolkozást, illetve cselekvést lányok éppúgy gyakorolták, mint fiúk.

(2) Nem érdemelne-e meg Háy Ági legalább annyi rehabilitációt, hogy a mindenfajta tiltással dacoló népköltészetnek ezt a szellemes-pimasz-illetlen gyűjteményét – amely az elmúlt évtizedek magánszféráját és közéletét egyaránt tükrözi – végre valóban megjelentesse valaki (ami mellesleg üzletnek sem lenne rossz). A Népművelési Intézet jogutódja vagy Vitányi Iván vagy bármely élelmes vállalkozó érdeklődését várom.

Krassó György
1011 Budapest, Főutca 37/B

• Személyzeti oldal