Skip to main content

Tisztelt mesterek!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kovalovszky Márta és Kovács Péter, a székesfehérvári Szent István király Múzeum művészettörténészei negyven év után, 2001. március 1-jén nyugdíjba mentek. Ebből az alkalomból nyílt egy kiállítás – amely Márta és Péter számára meglepetés volt –, amelyen egyrészt részt vettek azok a művészek, akik ez alatt a négy évtized alatt itt kiállítottak, másrészt a múzeum archívumából válogatott dokumentumok, fotók, katalógusok segítségével áttekintést adott mindkettejük pályafutásáról. Ezen felül néhányan, akik mind szakmailag, mind barátilag kötődnek hozzájuk, rövid írásokat készítettek, ezekből válogattunk.

A kiállítást rendezte, és az anyagokat rendelkezésünkre bocsátotta Sasvári Edit




Hivatkozott cikkek

Az agrárcsoda vége és a tulajdonreform

Megjelent: Beszélő folyóirat, 4. szám, Évfolyam 6, Szám 4


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon