Radnóti Sándor

Nyomtatóbarát változat

A Schönlaterngasse, magyarán Széplaterna utca, Bécs egyik, ha nem a legszebb utcája. Ebben van az Alte Schmiede, a régi kovácsműhely (a berendezés most is látható), ma literarisches Quartier, irodalmi szállás, kvártély, ahol a város legérdekesebb irodalmi felolvasásai vannak. Január 17-én Tandori Dezső.

A dolog a lehető legegyszerűbben zajlott, hacsak azt a meglepetést nem számítjuk, amiben a Collegium Hungaricum segítségével Kovács Ákos, a kitűnő etnográfus részesítette a közönséget és – a költőt. Összegyűjtötte és kifuvarozta Tandori minden könyvét! Jól értsük, a versesköteteket, a prózaköteteket, a tanulmányköteteket, a krimiket, a versfordításokat, a prózafordításokat, az értekező prózafordításokat, a lektűrfordításokat, 220, azaz kettőszázhúsz kötetet. Az osztrák közönség ott láthatta Karl Kraust, Musilt, Doderert, Bernhardot. Hihetetlen teljesítmény, valószerűtlen látvány.

Az Alte Schmiede irodalmi vezetője, Kurt Neumann bemutatta Tandorit, és fölolvasta néhány versét. A költő eközben – mit mondjak – az utóbbi években megszeretett versenyparipáihoz hasonlóan dobrokolt, táguló orrcimpákkal várta, hogy nekivághat, fülére húzott sísapkájában. S aztán végre megkapta az indulási jelet. Nehéz leírni, hogy mi történt ezután; ugyanis semmi különös – részei szerint. A költő mesélt, verset olvasott, írásvetítőn bemutatta mostanában rajzolt zászlós „síremlékeit”, amelyeket az írott t és d betűből variál, magyar szóvicceivel egyenrangú német szóvicceket talált ki és mondott el, egy még németre le nem fordított versét maga fordította le magyarázatokkal. Ez utóbbi pedig a Húzott felhők, három ló című volt (ahol „3 ló, apjuk Munkamániás” lohol, miközben a költő összehasonlítja az ügetőkertet és a temetőkertet, a Montmorency és az Óbudai temetőt, leül két padra stb.), maga is olyan, mint az este: látszólagos egyszerűségében rendkívül bonyolult.

A teljesítmény nemcsak a költőé, a grafikusé, az aforistáé volt, hanem az előadóművészé is, akit a magyar közönség ismerhet a Kamrából. A meglepetés, hogy Tandori e képességét tökéletesen át tudja vinni egy másik nyelvterületre, és magával tudta ragadni és le tudta nyűgözni az osztrák közönséget. „Átjött”, hogy nagy költő áll előttük, s mivel ezt minimális eszközökkel érte el (például minimalista rajzokkal), a modern művész nagyon is tradicionális érzést keltett, azt, hogy numen adest, azt, hogy a művészi jelentőség isteni adomány. A mulatságosat és a melankolikusát úgy vegyítette, hogy miközben remekül mulattunk, és gyakran dőltünk a kacagástól, nem is tudtuk, mitől lettünk olyan szomorúak.

• Kultúra