Nyomtatóbarát változat

Úgy tűnik, hogy a végén Akhilész mégiscsak utoléri a teknőst, és a bő évtizeden keresztül egyformán távolinak tűnő EU-csatlakozás 2004-ben valósággá válhat. A tapasztalat azt mutatja, hogy az EU-csatlakozás a nálunk unióérettebb országok társadalmainak adaptációs képességét is próbára tette, a régóta piacgazdasági és demokratikus körülmények között élő társadalmakban is olyan alkalmazkodási folyamatokat kényszerített ki, amelyek sem egyszerűek, sem fájdalommentesek nem voltak.

Bizton feltételezhetjük, hogy ez a mi esetünkben fokozottan így lesz. A magyar társadalom még magán hordozza a Kádár-rendszer nem egy vonását, a rendszerváltást követően kialakult magyar demokrácia és magyar piacgazdaság számos olyan jellemző jeggyel bír, amely rosszul illeszkedik az EU gyakorlatához és értékrendjéhez.

Az EU értékközösség. Ez a kijelentés gyakran elhangzik ugyan, de implikációit ritkán vizsgáljuk olyan alapossággal, mint amilyet megérdemel. A politikai elit a gazdaság nyelvén adja el az EU-csatlakozást, a választópolgárok gazdasági előnyöket remélnek tőle, a sajtó a lehető legszűkebb értelemben vett gazdasági szempontból elvégzett költség-haszon elemzés alapján értékeli a csatlakozási feltételeket.

Pedig abból, hogy az EU nem merőben közös piac, hanem értékközösség, fontos dolgok következnek. Mindenekelőtt az, hogy az EU-csatlakozás nem csak a politikai elitre és a gazdasági élet kapitányaira hárít feladatokat, hanem az egész magyar társadalomra. Az EU-tagságnak akkor lesz igazán értelme, ha a magyar társadalom sokkal alaposabban internalizálja a liberális-demokratikus értékrendet, mint amennyire az a rendszerváltás óta megtörtént. A magyar társadalomnak toleránsabbá, nyitottabbá, demokratikus értelemben felnőttebbé kell válnia ahhoz, hogy az ország EU-tagsága által nyújtott szabadságlehetőségekkel élni tudjon. Még a tagság szűk értelemben vett gazdasági ígéreteit is csak ebben az esetben lehet teljes mértékben valóra váltani.

Ezek a kérdések képezték a kiindulópontját annak az előadássorozatnak, amelyet immár hagyományos partnerünkkel, a Rubicon folyóirattal közösen szerveztünk történelemtanároknak, amelyre közvetlenül a népszavazás előtt, március 29–30-án és április 5–6-án rendeztünk a Friedrich Naumann Alapítvány támogatásával. A népszavazási kampányt elemző tanulmányok elkészítéséhez a Soros Alapítvány nyújtott támogatást. A konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatát két részben közöljük (jelen számunkban Csaba László, Majtényi László és Szent-Iványi István írása olvasható). A publikációt ugyancsak a Friedrich Naumann Alapítvány támogatása tette lehetővé.

• Euróna