–Solt– [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

Az utóbbi hónapokban nemcsak a telefon és a lakáscsengő avatkozik be minduntalan a napok menetrendjébe nálam, mint bizonyára mindenki másnál is, aki a második nyilvánosság csatornáin keresztül azonosítható és elérhető az „ellenzékből”, hanem ismeretlenek ismeretlenül is megszólítanak.

Evezőkkel, hátizsákokkal és gyerekekkel felszerelve bumliztam például egy Duna-parti szárnyvonalon, s a kalauz, miután vagy kétszer végigvonult a rövidke vonaton, mellém telepedett. „Mondja, ért maga a munkajoghoz?” – kezdte, in medias res, majd habozó válaszom ellenére beavatott vitájába a Magyar Államvasutak megfelelő főnökségével. „Vigyázni kell, mert ezek ki...-nak az emberrel!” – szögezte le álláspontját.

Október 2-án történetesen megint hátizsákokkal, sáros kirándulógöncökben üldögéltünk egy dunántúli vasútállomáson. Jellegzetes várakozó közönség, köztük népes cigány csoport. (Csöndes beások[SZJ] ezúttal.) Egyszerre egy valószínűtlenül sovány, fáradt asszony lép oda hozzánk a csoportból. „Igaz, hogy amnesztia lesz? Kiengedik a fiamat? Négy hónapot kapott, itt ül benn, a megyei kapitányságon. Rárakták a refet, és mégis elment a szüreti bálra. Hát fiatal szegény...” Zavarodottan nézünk egymásra. Miről beszélhet ez az asszony? „A rádió mondta be tegnap!” – várja reménykedve a megerősítést ő. Lassan derengeni kezd. Az ’56-os elítéltek büntetett előéletétől való mentesítéséről szóló rendelet! Bizonyára azt hallották, s erre figyeltek fel: „kegyelemben részesítik”.

Próbáljuk magyarázni: itt csak politikai ügyekről van szó, ’56-os ügyekről. Az ő fiára sajnos nem vonatkozik. Szegény értetlenül néz ránk, aztán otthagy, és ezt motyogja: „Amnesztia lesz, bemondta a rádió!”

A fentiekhez hasonló ismétlődő helyzetekből arra a következtetésre jutottam, hogy az általánosan izgatottá vált légkörben a jogaikat és lehetőségeiket kereső emberek nem találnak fórumokat, ahol megnyugtató tájékoztatást kapnának. A hivatalos lehetőségekben, ha egyáltalán vannak ilyenek és tudnak róluk: nem bíznak. Több bizalmat ébreszt bennük akár egy idegen, egy átutazó.

• A létminimum alatt