Kézai Simon

Nyomtatóbarát változat

Thürmer Gyula, a Munkáspárt KB elnöke növeli befolyását. Miután tárgyalt a magyar egyetemisták és főiskolások képviselőivel (who wouldn’t be seen with Szadesz and Fidesz types dead in a ditch), és meghatározta a komprádor burzsoázia elleni harc menetrendjét (ad vocem „forró ősz”), odanyilatkozott, hogy parlament ide vagy oda, Kádár János mégiscsak nagyobb ember volt Nagy Imrénél. („Emlékszel Rá?” Emléxek.) A Munkáspárt vonalához híven dr. Kronstein Gábor, aki a Kőrösi–Sükösd–Vitányi–Gyurkó-féle és a Tőkéczki–Vacsa-féle Valóságnak is állandó szerzője, stíljéből ítélve gimnáziumi tanár a július 11-i Magyar Hírlapban a Beszélő egyik legjelesebb darabját, Kornis Mihály Kádár-drámáját és Radnóti Sándor hozzáfűzött szép kommentárját támadja meg. Szíve joga, akárcsak Ungvári Tamás professzornak (UCLA-Színművészeti Főiskola – Népszava), hogy őt uo. (július 18-án) ezért ósztálinistának higgye. Ezt manapság (lásd följebb a Baranyi–Sipulusz-levélváltást) nem röstellik. A szerk. inkább nosztalgikus hangulatba ringatózott.

Elővettük polcunkról egyik féltve őrzött kincsünket, a „reformeri rendszerváltás” (a szóösszetétellel alighanem a bámulatos Politikatudományi Szemle – vagy Társadalmi Szemle? – hasábjain találkoztunk) egyik, Comme dit l’autre, páratlan dokumentumát. Pályázatot írt ki Kaposváron egy irodalmi társaság, s a pályaműveket szintén Kaposvárott megjelentette a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, szerk. Kiss Dénes (az a Kiss Dénes), lektorálta – többek között – Albert Gábor, Ágh István, Kiss Dénes, Kósa Csaba, Pálfy [G.] István, s mindez 1988-ban! Pesten már folynak a tüntetések, októberben már utcai csata a rohamrendőrség és a demokratikus ellenzék között az V. kerületben, de közben a rendszer: mintha mi sem történt volna. A könyv címe: Mi a haza ma?, ISBN 963 7551 85 9, kiadói eng. [ó Istenem! eng.!] sz. 52 970,80 Ft. Díjakat osztott a helyi irodalmi társaság, de más szponzorok is. Németh Lászlóné 10 ezer forintot ajánlott föl (ebből egy különdíjat és hét jutalmat osztottak!). Dr. Czoma László (akkor is) a Festetics-kastély igazgatója Helikon-díjakat adományozott. Gubcsi Lajos (!), a Magyar Ifjúság főszerkesztője 15 ezer forintot ajánlott föl. Díjat adott ki a SZOT, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Népszava, a Kaposvári Városi Tanács, a Zala Megyei Tanács, a HNF Somogy Megyei Bizottsága, a KISZ KB és még külön a KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Osztály. Macskássy Izolda társadalmi munkában készítette el – idézzük – „a témához méltó okleveleket”. Azért volt még akkor igaz magyar összefogás, nem ez a demokratikus széthúzás. A sok egyszerű szántóvető, szövőnő és leszázalékolt [leszázalékolt! érzik a szó zamatát? ahhh!!!…] munkásőr között egy budapesti értelmiségi, dr. Kronstein Gábor is pályázott – Németh Lászlóné jutalmát ítélte oda neki (tegyük hozzá: megérdemelten!) a bírálóbizottság –, dicséretes szerénységgel. Puha, meleg, bensőséges szavait azóta is mormoljuk fogmosás közben.

Például ezeket.

„Rábámulok a szemközti ház vedlett falára. A Nyugati felől ide csapódó füst szürkítette meg. Rajta golyók és repeszek ragyái, s egy elmosódott fehér sor: – Szavazz az MKP-ra! (…) Tenyérnyi faldarabon, ime [rövid i-vel] a haza. Amúgy egyszerűen, póz nélkül üzen a történelem. Rombolásról és építésről. Üzen annak, aki érzékelni képes a kicsiben a nagyot. (…) A mi nemzedékünk a háborút ugyan .elvesztene, de megnyerte a békét. Megnyerte a nehéz körülmények közön is folyamatos teremtéssel. És megszólalt minden tárgy, beszélt hozzánk, volt mondanivalója számunkra, munkálkodó érdemeseknek.”

Érdemes Kronstein dr.! Attól tartunk, ön csakugyan megnyerte a békét.

• Visszabeszélő