Nyomtatóbarát változat

Az ár- és szociálpolitikai intézkedésekről szóló kormányközlemény, valamint az azzal kapcsolatos kérdések tömegkommunikációban való megjelenítésére.

Cél: szolid, de határozott jelenlét a sajtóban – egyben a kormány új arculatának formálása.

– Az októberi taxisblokád után most esély van arra, hogy a kormány új arculatot nyerjen, ha megfontoltan, higgadtan, előremutatóan szerepel.

A kormány és a sajtó viszonyában alaptétel:

– Még a biztosnak vélt barátság is látszólagos – különösen egy ilyen közlemény interpretálása esetében, amikor ránézésre ellentétes a kormány és a tömegek érdeke.

– A „sírástól”, a kényszerpályák, „a nálunk még mindig jobb…” emlegetésétől nem hatódnak meg;

– viszont hajlandók az önmérsékletre, az érvek mérlegelésére, ha

– értelmét látják a társadalomtól kért áldozatnak;

– igen határozott, de egyben azért szociális érzékenységet is tanúsító magatartást tapasztalnak a kormány részéről a jövő felé kimozdulás érdekében.

– Ezért már a pénteki találkozóra javasolt magatartás: határozott nyugodtság;

– beavatni a dolgokba és nem „megkérni” a sajtót;

– a mondanivalóból érződjék ki a társadalom valós helyzetének ismerete.

Alaphang: a kormány tudatában van annak, hogy az elhatározott és tervezett intézkedések nyomán jelentős szociális feszültségek indukálódnak a társadalom széles rétegeiben,

– de ezt a feszültséget felvállalja, mert ez az ára annak, hogy a „sártaposás” helyett elinduljunk a kilábalás felé;

– ugyanakkor végre határozott elmozdulást várhat el a társadalom a kormánytól a követendő gazdaságpolitika tekintetében (belső vitáknak vége, új elemekre épülő gazd. pol.);

– és a lehetőségeihez képest igyekszik szociálpolitikai intézkedésekkel ellentételezni az áremelések hatásait a leginkább rászorulók esetében, az egyre nagyobb létbizonytalanság közepette mérsékelni a foglalkoztatási problémákat.

Ezzel elérhetjük:

A találkozóról hazamenve a szerkesztők – hacsak nem kimondottan az ellenzékieskedésre utaznak – a szombat reggeli, az áremeléseket kommentáló jegyzeteikben a sok keserű pirula mellé legalább – egy határozott, tettre kész kormány képét tudják felrajzolni;

– valami pozitívummal is kecsegtethetnek a jövőt illetően. (Ők is emberek, észérvekre hallgatnak, s nekik sem céljuk, hogy állandóan csak a kilátástalanság érzetét erősítsék.)

Az elkövetkezendő napokban, hetekben ugyanezt az alaphangot kövesse minden kormánytag (helyzet van – de ez most nem az a helyzet…), s mindenki a kormánnyal szolidáris magatartást tanúsítva a maga területéről az előremutató megoldásokat hangsúlyozza, természetesen a problémákat sem takargatva. (Gondokról röviden, megoldásról részletesen.)

A kormány tömegkommunikációs szereplésének frontemberei Kupa–Surján, akik az előtérbe helyezésükkel bizonyítják: vállalják a helyzetet, és a kilábalásért tenni akarnak (de csak a legrangosabb műsorokban, pl. HÉT, 168 óra, módjával, hogy megőrizzék hitelességüket).

A következő vonalat a miniszterek alkotják.

– Mint kormánytagoknak természetesen ki kell állniuk a kormány programja mellett, de az általános (helyzet – de a kiút érdekében) alaptétel felvillantása után mint egyes szaktárcák vezetői ismertessék – a mostani intézkedések várható hatásait területükön,

– azokra felkészültek;

– megoldási lehetőségek (konkrét terv hiányában legalább egy iránymutatás).

Harmadik vonal – államtitkárok, szóvivők – ha igazán helyzet van, a lapok ne a minisztereket „vigyék csinbe”. (Óvakodjunk a kormánytagok állandó, mindenhol való szerepeltetésétől, mert az hiteltelenné teszi az egészet, illetve azt sugallja: nagy bajban van a kormány, ha minden emberét folyton a tűzvonalban harcoltatja. Különösen veszélyes a miniszter szerepeltetése akkor, ha nem tud konkrétumokat mondani, állandóan csak feltételes módban tudna szólni.)

Általánosan javasolt magatartás:

– ne legyen túltájékoztatás, hiszen a februári és az azt követő áremelkedések kapcsán a minisztereknek ismét magyarázkodniuk kell majd;

– határozott, nyugodt mértéktartás;

– a kampány során se pozitív, se negatív értelemben ne minősítsék a sajtót, a sajtó tevékenységét, vagy mondják azt, hogy egyetértek az ön gondolatával, vagy a szóban forgó negatív megnyilatkozásra való hivatkozás nélkül igyekezzenek ellenérveket belevinni a nyilatkozatukba;

– a jelenlegi (esetleg kialakuló válság) helyzetet semmilyen körülmények között, semmilyen formában ne hasonlítsák össze a taxisblokáddal, arra még csak ne is utaljanak.

Budapest, 1991. január 11.

• Hátsó oldal