–lt [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

Korunkra és vidékünkre jellemző demonstráció folyik (folyt?) már második hete a Parlament előtti gyöpön. Tipikus konfliktus, tipikus szereplők. Egy békásmegyeri házaspár – évek óta vágnak különféle vállalkozásokba, hogy kiemeljék a fejüket a filléres gondok, albérletek hínárosából – elveszti bazárbérletét a rómaifürdői kemping kerítésénél. Indok nem is kell. Bérleti szerződésük egyik passzusa szerint a szerződő felek indokolás nélkül megszüntethetik a szerződéses viszonyt. Valójában alighanem elveszítették a kemping igazgatójának jóindulatát, hiába ajánlották fel a bérleti díj emelését is. Még be is perelik őket, mert nem távoztak szépszerével. A házaspár azonban akarja azt a bérletet, nagyon akarja. Jó pénzt is hozott, s oda is szervezték már az életüket a környékre.

Sátrat vertek hát a Parlament elé, miután annak rendje és módja szerint bejelentették szándékukat a rendőrségen, s éhségsztrájkba kezdtek azért a bazárbérletért. Hogy rákényszerítsék minden bérletek teljhatalmú urát: álljon szóba velük. Nincs igazuk. Ha komolyan vesszük, hogy a szerződő felek szabadok, akkor az igazgató kidobhatja őket. Szabadságában áll. A járókelők, a környékbeli boltok alkalmazottainak rokonszenve azonban a sátorozóké. Éheznek konokul az enyhén is csípős januárban, mert itt élnek szegények Pannóniában, ahol az „akarom” lenn is, fenn is erősebb a jognál, s ahol a kicsik most kezdik érezni, hogy nekik is van erejük. Sokszor fogunk még ezért (rá)fázni.

(Lapzártakor vettük a hírt, hogy a demonstrációt befejezték.)

• Hátsó oldal