Borbély Szilárd

Nyomtatóbarát változat

Egy formálódó digitális eposz elohangja

1

Régi idők tűnnek, új idők jeleznek,
befellegzett már a bakelitlemeznek!
Oda a kazetta, digitális minden,
ami egykor pénzt ért, viheted már ingyen.

2

Letöltöd, lelopod a világhálóról.
S amit régen mondtak szerzői jogokról,
nem hoz a konyhára… Mihez kezdjen mostan?
Erre gondolt hősünk: az életben koppan.

3

Mihez is foghatna, hogyha minden vágya,
hogy bejusson egyszer a nagy Médiába!
Ne csak a férgese jusson az almának,
na meg az éretlen akciós banánnak:

4

Mindig csak a szottyadt, mindig csak a vége,
ahelyett hogy neki lenne busás bére!
Ő fizeti meg a közmédia részét,
pedig már jól látja a kultúra végét...

5

Na de kit érdekel, mit is ád a tévé,
csak ő legyen benne; nem kérdés, hogy szép-é?
Szép is lesz, jó is lesz, maga lesz az érték,
ki tudni szeretne, annak ő a mérték.

6

Erre vágyott hősünk, a közismertségre,
hírnévre és pénzre. Legyen mentségére,
emberi dolog ez, bárkiben felleled,
nem kell hozzá ész se: Te is lehetsz celeb!

7

Hősünk, ha most élne, nem lenne ő költő.
Csak filmet forgatna: egy kis bankbetörő
sztoriját megvenné; régit leporolna…
Kasszasiker lenne, és ő így tarolna.

8

Ez hozná a lóvét, nem kén annyit írni,
a világszabadság után folyton ríni.
Vagy lenne egy bróker, aki mások pénzét
forgatná a tőzsdén, s kivenné a részét…

9

Ne csak a kispálya jusson neki folyton,
végre valahára élhessen luxusson!
Csak lenne, csak lenne fullextra a kocsi,
nem lenne kritikus, nem lenne Margocsy!

10

Ha ma feltámadna s közétek eljőne,
Petőfi se menne biztonsági őrnek.
Nem írna verseket, nem menne terepre. –
Talán ha színésznek, nemzeti celebnek!

• Kultusz

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges