–lt [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

Kupa Mihály azt üzente

A méltán népszerű, lefegyverzően közvetlen stílusú pénzügyminiszter megüzente határozott szándékát az odafigyelőknek, amikor hazatért az Egyesült Államokból, ahol a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap hatalmasságaival tárgyalt. Már a repülőtéren azt nyilatkozta ugyanis, hogy tárgyalópartnerei elégedetlenek a társadalombiztosítás reformjának ütemével. (Ne feledjük el: nem sokkal előbb zajlott a tb-reform koncepciójának vitája, amelyben a pénzügyi racionalitás szempontjait a parlament, elsősorban az ellenzék vetette fel a kormány ellenállása közepette!) Szinte biztos, hogy a pénzvilág nagyurai egyéb kívánnivalót is találtak adósaik gazdálkodásában, például a költségvetési hiány mértékét. Kupa pénzügyminiszter üzenete az volt, hogy a maga részéről a tb-vel kapcsolatos költségvetési kiadások lefaragásában mindenesetre kemény lesz. Hogy teljesen akadálytalan nyomulásra nem számíthat, azt már jelezte a parlament: sem a költségvetési, sem a szociális és egészségügyi bizottság nem fogadta el a kormánynak azt az ötletét, hogy az immár szokásszerű karácsonyi nyugdíjkiegészítésen spórolja le azt az extrakiadást, amibe az MSZOSZ sztrájkfenyegetésének hatására verte magát a két részletben kifizetett energiaár-kompenzációval. Hasonlóképp kedvezőtlen fogadtatásra talált a jövő évi költségvetés irányelvei között szereplő ötlet is, mely szerint a még 1990-ben kölcsönkért 15 milliárdot a költségvetés nem adja meg a tb-kasszának, hanem helyette vagyont juttat.

A Pénzügyminisztérium visszavonta ezt az ajánlatot, de oly készségesen, hogy alighanem tartalékol még egy-két módszert a tb-kiadásainak a csökkentésére.

A tb-önkormányzat újfent elhalasztva!

Ilyen előzmények után már nem volt meglepő, hogy a tb-önkormányzat létrehozása mellett többszörösen elkötelezett kormány – vagyis a Népjóléti Minisztérium – némi habozás után élt a haladékkal, melyet a Fidesz, és a Fidesz-indítványhoz kapcsolódó kormánypárti többség a szociális és egészségügyi bizottságban felkínált neki. Ne legyen önkormányzat még egy évig, legyen helyette 10 tagú felügyelőbizottság a parlamenti pártok, a népjóléti és a pénzügyi tárca, valamint a munkaadók és a munkavállalók egy-egy képviselőjével. Vagyis: legyen még egy (ezúttal is szűk) esztendőre szoros politikai ellenőrzés a tb gazdálkodása fölött.

Minden hatalmat a kormánynak és pártjainak

A felügyelőbizottság csak technikai leleménynek látszik, praktikus mankónak, amely segít tartani a rogyadozó tb-t, míg igazi lába, a munkavállalói érdekképviselet felgyógyul újabb és újabb betegségeiből. Csakhogy a kormány és a kormánypártok elutasították a szabad demokraták megoldási javaslatát, amellyel a felügyelőbizottsági konstrukcióban is meg akarta menteni a hatalommegosztás lehetőségét, látván, hogy november végén már hiába érvel az önkormányzat 1992. január elsejei felállítása érdekében, látván az MSZOSZ destabilizáló politikájának veszélyét. Azt mondta: legyen szűkkörű felügyelőbizottság, de azt alkossák a majdani önkormányzati szereplők, a tagokat válasszák az érdekképviseletek, és ne a kormányhatalomért versengő politikai pártok. Álljon a költségvetési érdekkel szemben attól politikailag független érdek.

Az egymással háborúzó szakszervezetek gyorsan e javaslat mellé álltak, de az a politikai porondon senkinek sem kellett. Sem a kormánynak, sem a szociális és egészségügyi bizottság kormánypárti többségének. Holott technikailag éppolyan praktikus, mint az övéké. Csak hát úgy látszik, mégsem a praktikus megoldás kell, hanem a minél kevésbé korlátozott hatalom.

• gazdaság