(Dr. Kiss Gyula), Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

Hány képviselőnk született?

A Beszélő 1994. 4. számában „Révész…” úr tollából meghökkentő szösszenet jelenhetett meg: „Képviselőnk született” címmel. A velem foglalkozó glosszácska meglehetősen meglepett – és nemcsak címe miatt, ami feltehetően sajtóhiba: ugyanis belgyógyász és nem szülész vagyok, így senkit sem születtetek – legfeljebb én magam születhetek – mármint képviselőnek.

Az igazi meglepetés azonban a cikkecske tiltakozása azellen, hogy én külső-ferencvárosi és pesterzsébeti képviselőnek is tekintem magam, budapesti képviselőként, mert mint a szerző írja „ami Kis urat illeti… őt nemhogy innen, de más egyéni választókerületből sem juttatták a parlamentbe, hanem a budapesti listáról került oda”.

Révész úr ezzel vagy azt állítja, hogy a magyar Országgyűlés fele nem képviseli választóit, annak ellenére, hogy az ellenzékkel együtt elfogadott választási törvény a parlamenti képviselői helyek felét a pártlistákra leadott szavazatok – tehát a választók kinyilvánított akarata szerint – osztja szét –, vagy azt, hogy Ferencváros és Pesterzsébet nem Budapest része. Ez utóbbi nyilván képtelenség, ám a szerző első állításáról érdemes lenne a Beszélő szerkesztőségének is elgondolkodni: hiszen ezek szerint egyikük sem képviseli a választókat, mivel – velem együtt – mindannyian területi listás országgyűlési képviselők. Sőt, az ellenzéki pártok képviselőinek többsége sem képvisel senkit ezek szerint, mert amíg a legutóbbi választáson az MDF 115 egyéni képviselő mellett mindössze 40 területi listás helyet szerzett, addig az SZDSZ-nél ez az arány 34 egyéni és 34 területi, a Fidesznél 1 egyéni és 8 területi listás képviselői mandátumot jelent!

A közvetett képviseleti demokrácia intézményrendszerét mindeddig csupán a szélsőséges politikai erők támadták. Nagyon remélem, hogy ezek egyike mögé sem csatlakozik a Beszélő a jövőben sem.

Természetesen mindig kész vagyok arról vitatkozni, hogy budapesti listás képviselőként jól képviseltem-e választóim érdekeit. Meg kell mondjam, nyugodtan vállalom minden tettem, véleményem, szavazatom képviselőként és az Országgyűlés szociális bizottsága elnökeként is. Ám annak vitatása, hogy listás képviselőként törvényes képviselői vagyunk-e választóinknak: kissé elkésett – vagy talán túl korai akciónak tűnik.

A Beszélő olvasóinak pedig azt kell mondjam – amit a parlamentben már elmondtam a lapot szerkesztő képviselőtársaimnak is –, hogy a politológia egyik alaptétele: „A jó fejedelem jól választja meg ellenségeit.”

dr. Kiss Gyula

MDF országgyűlési képviselő a budapesti területi listáról
– az Önök képviselője –



Kedves Képviselő Úr!

Ön viccel velem. Az egyéni képviselő sajátos viszonyban áll azzal a választókerülettel, ahol megválasztották. Az mondhatja egy adott kerület polgárainak, hogy én vagyok „az Önök képviselője”, hogy „Önök juttattak engem a parlamentbe”, akit ott a saját személyében megválasztottak. Ön teljes jogú, legitim képviselő, bizonyára őszintén kívánja képviselni a fővárosi polgárok érdekeit, de ez nem változtat azon, hogy az Ön személyének – a fővárosi lista sokadik helyén – aligha lehetett komoly szerepe abban, hogy valaki a József Attila lakótelepen az MDF listáját válassza. Én még mindig szívesebben számlálgattam volna az Ön szavazatait, mint a Zacsekéit, de hát őt szánta nekünk 1990-ben az MDF, nem Önt. A sajtóhibákért elnézést kérünk!

Tisztelettel:

Révész Sándor

• Visszabeszélő