(Wiedner István)

Nyomtatóbarát változat

Kalocsán, az Építőipari Kisgépgyártó Vállalatnál tavaly decemberben alakítottuk meg a Független Demokratikus Szakszervezetet. A 20 fős alapító tagság mellé 2-3 hónap leforgása alatt további 85 fő csatlakozott. Vállalatunk közel 220 fős dolgozói kollektíváját tekintve ez az arány igen jónak mondható. Tagdíjként a bruttó alapfizetésünk (prémium, jutalom stb. nem számít bele) 1%-át fizetjük, önkéntes alapon havi befizetésekkel. A hagyományos szakszervezetből való kilépéssel különösebb konfliktusunk nem volt. Mindamellett, hogy hívei vagyunk az önkéntes havi tagdíjfizetésnek, mégsem ezt a problémakört érezzük legfontosabbnak a szakszervezeti munkában.

Meggyőződésünk szerint az egyes dolgozói kollektívákat közvetlenül érintő szakszervezeti munka hatékonysága a vállalati, intézményi stb. szférában dől el.

A tagok megfelelő háttértámogatásával, a tárgyalandó témák alapos ismeretével, megfelelő érvanyaggal, korrekt vitapartnerként kell leülni tárgyalni a vállalati vezetőkkel.

A dolgozók érdekképviseletét az elfogadható szintig terjedő kompromisszumkészséggel, frázisoktól és demagógiától mentesen kell ellátni.

Tágabb értelemben a központi vezetőkre ugyanezen szabályok vonatkoznak.

Az MSZOSZ még megújítva is elég életképtelennek tűnik. Hitelét vesztett mozgalom, hitelüket vesztett vezetőkkel. Rendezetlen vagyoni viszonyok, koncepciótlan frázispufogtatások, hatalmi harc a csúcson.

A Liga törekvései szimpatikusak, azonban tömegbázisuk országos viszonylatban elenyésző, és munkájuk nem eléggé ismert.

A dolgozók tényleges érdekképviseletéhez szerintünk az alábbiak szükségeltetnek:

– a parlament által jóváhagyott, világos, egyértelmű szakszervezeti törvény;

– alulról építkező, koordinációs feladatokat ellátó szövetségi rendszer;

– hiteles, képzett, a tagok támogatást élvező szakszervezeti vezetők minden szinten. Rendszerváltás a szakszervezetekben is.

Kalocsa, 1990. 07. 20.
 

Wiedner István ügyvivő

• Visszabeszélő