Gadó György

Nyomtatóbarát változat

Olvasom a 43. szám 17. oldalán a Levélváltás című közleményben, hogy a Peter Hinke válaszából láthatólag Antall József „külföldi politikusok jelenlétében határozottabban utasítja el Csurka István nézeteit, mint a magyar parlament színe előtt”.

Hogy mi nyugtat meg egyes külföldi politikusokat, az kérdéses, de hogy Antall a CDU vezetői előtt is csak kertelt Csurka-ügyben, az viszont – a Beszélő értelmezésével ellentétben – világos. Mert mit is tart sajnálatosnak a magyar kormányfő? „Az antiszemita hangok keletkezésével kapcsolatos benyomásokat.” Nem az antiszemita hangokat tehát, még kevésbé azt, hogy pártja alelnöke a rendelkezésére álló teljes sajtózenekarral a zsidógyűlölet nótáját fújja (ami azért több, mint egy hang, sőt több, mint némely „hangok”).

„Az antiszemita hangok keletkezésével kapcsolatos benyomások” sajnálatosak – hát ennél nyakatekertebb, alamuszibb kertelést megfogalmazni nem is lehet. Azt várom el a kormányfőtől, hogy közérthetően, országnak és világnak egyidejűleg kimondja: Csurka igenis antiszemita uszítást űz, ami egyrészt teljességgel alaptalan, másrészt ugyanannyira elfogadhatatlan. Az ellenzéktől meg azt várom el, hogy ebben az ügyben (és ez – nyomatékosan állítom – ma a magyar demokrácia leglényegesebb problémáit szimbolizálja) kevesebbét ne fogadjon el Antalltól és pártjától.

Az ellenzék és azon belül az SZDSZ simán napirendre tért afölött a röplap fölött is, melyet október közepén Budapesten terjesztettek, és amely az SZDSZ-t zsidó pártként, az országot zsidó uralom alatt állóként mutatja. Ez a röplap a Csurka-féle „néhány gondolat” leglényegesebbjét, magát a csurkai szellemiséget jeleníti meg. Csurkáék ebben a szellemben és stílusban indították el (mert elindították) választási kampányukat, és ha a legkeményebben föl nem lépünk ellenük, akkor az SZDSZ-nek is, a magyar demokráciának is veszélyes mértékben a nyakára fognak nőni.

Megbékélni vele és a neki falazó MDF-centrum langyosságával, az Antall-féle kerteléssel – életveszélyes.

• Visszabeszélő