Turczi István

Nyomtatóbarát változat

Sokat beszélnek a mesterségről. Egy
szavuk sincs a mesterségről. Szabad és kötött
formában haladnak a korral. Akarják azt, amit
mégsem akarnak. A jó, a rossz és a sok lökött.

A mindig hiányos szabadság szilánkjaiból
lassan, kimérten, a cél szerint körbe-körbe.
Nem volna szép, ha in flagranti kiderülne:
a senki földje már rég a senkik földje.

Sokat beszélnek. Sokan. A líra rossz
korszakát éli. Szógyárak, beton és salak.
Esténként valami harangot is húznak, csak
hogy egy jobb álomvilágba átringassanak.

Van úgy, hogy a hallgatás arányérzékünk
épségét jelenti. Elég egy rebbenésnyi rés;
mily’ kellemetlen tud lenni a füstszennyes
ég madaraitól hangos magáraismerés...

Üdvözlégy, tudatlanság! Miképpen a mennyben,
azonképpen itt lentebb lehetőleg máris
add meg nekünk, mindenkinek, ami jár,
s ami nem, általad legyen korpuszkuláris.

Öt éve, 2002 májusában halt meg Orbán Ottó. Ezzel és az előző közleményünkkel rá emlékezünk.

• Kultúra

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges