Skip to main content

Néphadsereg tér, 1956. október 24.

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


’56 történeti irodalma 1992-ben új eseménnyel bővült. A közismert Kossuth téri, mosonmagyaróvári, miskolci, salgótarjáni, egri és más sortüzek mellett ekkor olvashattunk először a Honvédelmi Minisztérum előtti október 24-i tűzcsapásról.

Elsőként Bruzsa Mihály tudósított a tragédiáról (A véres csütörtök előestéjén, Új Magyarország, 1992. III. 2.), s közlése heves vitát váltott ki a Népszabadság, az Új Magyarország és a Ring hasábjain. Az év végén hét szerző munkája révén egy kötet is megjelent erről az eseményről (Sortűz a HM előtt – 1956. október 24., Zrínyi, 1992). Eörsi László történész recenziójában (Népszabadság, 1993. II. 9.) vitatta, hogy volt-e egyáltalán sortűz. A vita február 11-én, a Naptévé „Párbaj” rovatában a könyv egyik szerzője, Berki Mihály nyugalmazott tábornok és Eörsi László között folytatódott.

Markó György, a Hadtörténelmi Levéltár igazgatója lapunkban új dokumentumokat tesz közzé, és a meglevő források alapján összefoglalja az eseményeket. Írásához Eörsi László hozzáfűzi az észrevételeit.






Hivatkozott cikkek

Gerenda a te szemedben

Megjelent: Beszélő hetilap, 12. szám, Évfolyam 5, Szám 13


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon