Sz. Zs.

Nyomtatóbarát változat

A „vádlottal”, aki tagja a Román Képzőművészeti Szövetségnek, grafikáit, festményeit, karikatúráit nemzetközi díjakkal jutalmazták Amszterdamtól Tokióig, most első magyarországi kiállításának színhelyén, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskola Galériájában (Óváros tér 10.) beszélgetünk, ahol december 25-ig tekinthetőek meg eladásra szánt művei.

– Egy éve annak, hogy feketelistára kerültél. De úgy tudom, nem adtad fel. Hányadik bírósági tárgyalásod is lesz a marosvásárhelyi törvényszéken?

– A tizenharmadik.

– Akkor nem végeztek valami profi munkát. Márpedig a „beavatottak” jól tudják, hogy kálváriád azon karikatúráknak köszönhető, melyeket a megyei lapban jelentettél meg a Securitátéról.

– Ezek valóban nem secusok. Ők ugyanis, már csak a látszat kedvéért is, végigjátszottak volna az összes jogi procedúrát.

– Ha nem a Securitate osztja a lapokat, akkor ki?

– A Tanügyi és Tudományügyi Minisztérium, ami csak úgy hemzseg az „aranykor” vasgárdájától. S így a hierarchia minden szintjén, vagyis az egész tanügyben ott vannak De nekem éppen ez a szerencsém, hogy ezek ilyen csordaszellemű, szolgalelkű emberek. Ugyanis a törvények szerint minden munkajogi viszony megszüntetésénél el kell végezni a szükséges kivizsgálást. Engem viszont senki meg sem kérdezett, egyszerűen a kezembe nyomták a kirúgásomat szentesítő végzést. Gondold csak el: hamis vádak alapján, törvénysértő eljárással egy rajzóráért annyit kaptam volna, mint egy rendes rablógyilkos. De a morbid ötlet kiagyalói ezúttal melléfogtak: nem tudnak megfélemlíteni. Horribile dictu: a humorérzékemet sem veszítettem el. Most szervezem a XIV. marosvásárhelyi humorszalont, s ezúttal más országokból is meghívtunk karikaturistákat.

– De én itt nem látom egyetlen karikatúrádat sem. Grafikák és festmények vannak a paravánokon. Miért?

– Megalázó nekem erről beszélni…

– Azért csak próbáld meg.

– Nem is tudom, hogy mondjam el, amit érzek… Nem szeretném, ha félreértenének vagy esetleg megsértődnének azért, amit mondok… Engem a fél világon ismernek és elismernek. S most mégis itt kell kunyerálnom. Nekem ez nagyon megalázó. De egyszerűen nincs miből éljek… Már egy éve vagyok munka nélkül, s így a családomat nem tudom eltartani. Ezért megható az a szolidaritás, amit ettől a kisvárostól kaptam. Mert azzal a szándékkal menedzselték össze nekem ezt a kiállítási lehetőséget – ami Magyarországon az első kiállításom –, hogy vásároljanak tőlem. Ezért is határoztam úgy, hogy az elmúlt tíz év legjobb grafikáit és festményeit hozom el.

– Úgy tudom, hogy végigjártad Erdély és a Székelyföld műemlék templomait, melyekről fametszetsorozatot készítettél. Ezeknek mi a sorsa?

– Valóban elkészült az erdélyi műemlék templomok, várak „panteonja”. Ezekből az ex libris-sorozatokból is hoztam, s szeretném, ha ebből is vásárolnának Mert nekem a grafika, a fametszés nem csupán végső menedékem, hanem önmagam keresésének egyik fogódzója is. Megszállottként járom a völgyeket, a falvakat, a rejtőzködő tanyabokrokat. Ha jól belegondolok, végre csak a művészetnek élhetek. De állás nélkül ebből megélni nem tudok. Sajnos.

• Kultúra