(borz) [Bori Erzsébet]

Nyomtatóbarát változat

Hogyan is? Rájuk jön valami, amitől sírni vagy nevetni kell, amitől ki- vagy beborulnak, elnehezülnek, vagy éppen könnyű lesz a szívük, és elemelkednek a földtől, persze csak egy picit, alig észrevehetően…

Tom Robbins lefordíthatatlan című hippiregénye 1976-ban jelent meg Amerikában, s hamarosan kultikus műtárgy lett belőle. Even Cowgirls Get the Blues: még a tehenészlányok is elanyátlanodnak néha, vagy valami ilyesmi. A blues még csak hagyján, de miféle szerzet az a cowgirl? Idegen a cowboyok között. Hogy ki a cowboy, azt tudjuk: a magányos hős, John Wayne, a Marlboro Man, minden ötödik osztályos kisfiú, a marhahajcsár, akinek cserzett bőre, kemény férfiassága, zavartalan flegmája és dögös viselete alatt nagy fene érzékenység lapul. (A keleti parti szépfiúkat talpig műkovbojnak öltözve inkább mellőzzük.) És most vegyük ugyanezt nőben: ők a csajok, a magányos, hetyke, széllelbélelt, nyílt szívű lányok, a regény és a belőle készült film hősnői.

Az egy-két nemzedékkel fiatalabb rendező, a holland származású Gus Van Sant az amerikai mozi európaias vonalát képviseli. Eddig két filmjét ismerhettük meg (az egyiket csak videoforgalmazásban). Az egyik a Drugstore Cowboy (ez is cowboy, és szintén nem a marhahajcsárokról szól), a másik az Otthonom, Idaho. Ennek egyik hőse, Keanu Reeves most is feltűnik egy fordulóra, de a másik főszereplő csak a nevében van jelen.*

For River – szól az ajánlás a 23 évesen meghalt színésznek, az új James Deanként emlegetett River Phoenixnek. Helyén új főnix tűnik fel a csajok között: Rain, a testvérhúga. Ő játssza a szépségfarmon dolgozó lányok legszebbikét, Jellybean Bonanzát. (A különös neveket egy hippicsaládban felcseperedve kapták a Phonix-gyerekek.)

És még nincs vége a névsorolvasásnak: az Otthonom, Idaho után itt is láthatjuk Udo Kiert, s játszik még a regény írója, sőt, egy másik író, Ken Kesey, aztán John Hurt az 1984-ből, Sean Young a Szárnyas fejvadászból, a f-h-sn- pedig Uma Thurman, ki egy harmadik írót, Henry Millert szédítgetett volt a Henry és June-ban.

Ahogy az Otthonom, Idaho identitáskereső hősének az álomkór, úgy Sissy Hankshaw-nak a hatalmas, 12 centiméteresre nőtt hüvelykujja az a stigma, amely örök nyugtalanságra, keresésre indítja. A „szabad mozgás” lesz Sissy vezérlő csillaga, hiszen őt az isten is arra teremtette, hogy a világ legnagyobb autóstoposa legyen. Nincs az a jármű a földön, vízen és levegőben, ami meg ne állna e fallikus hüvelykujj intésére.

Addig nagyjából rendben vannak a dolgok, amíg hőseink úton vannak; akkor kezdődnek a bajok, amikor végre megállapodnának valahol, barátokra, szerelemre találva. Vajon akad-e hely a széllelbélelt csajoknak a nap alatt?

*Az Otthonom, Idaho utolsó kockáin narkolepsziás álomba kerül. Most már tudjuk, örökre. Forever.

• Rábeszélő