Újvárosi Viktor [Somogyi János]

Nyomtatóbarát változat

„A gépjárművezetőnek, mint a Magyar Népköztársaság állampolgárának alapvető kötelessége – mind belföldön, mint külföldön – állami, politikai, társadalmi és gazdasági rendünk védelme.

A gépjárművezető szeresse hazáját, állampolgári kötelezettségének hiánytalanul tegyen eleget. A szocialista munkaerkölcs szerint éljen, tartsa be... stb. stb.)”

(Hungarocamion Gépjárművezetők Szolgálati Szabályzata IV. fejezet, 8.1.). A Hungarocamion fuvarozási vezérigazgató-helyettese 1988. január 15-én kelt levelében felmondta Simon Ferenc kamionsofőrnek a vállalatnál 6 éve fennálló munkaviszonyát.

Indokolásként arra hivatkozott, hogy a gépkocsivezető megszegte a gépjárművezetők szolgálati szabályzatának fentebb idézett passzusát, ezért a Hungarocamionnak megingott a sofőr iránti bizalma.

A vállalat munkaügyi döntőbizottsága az 1988. február 15-én kelt határozatában Simon Ferenc felülvizsgálati kérelmét elutasította, és a felmondást hatályában fenntartotta. A VMDB megállapította, hogy a gépkocsivezetői munkakör fokozott politikai megbízhatóságot igényel, ezért a vállalat alapos okkal követelheti meg a járművezetőtől a társadalmi rendünkkel szembeni lojalitást, de legalább azt, hogy a társadalmi renddel szembeni ellenséges nézeteit ne hangoztassa.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 6. M. 11.78/1988. sz. jogerős ítéletével elutasította Simon Ferenc kereseti kérelmét, mert álláspontja szerint a Hungarocamion gépkocsivezetői külföldön a Magyar Népköztársaságot képviselik, magatartásukkal az országról adnak keresztmetszetet, ezért minden külföldön munkát végző magyar dolgozó köteles a Magyar Népköztársaság állampolgárához méltó magatartást tanúsítani.

De mit is tett ez a szegény sofőr, amivel méltatlanná vált a kamionvezetésre, sőt az olyannyira kényes természetű magyar állampolgárságra is.

Simon Ferenc és a meghallgatott két tanú ellentmondó előadásából csak annyit lehet biztosan megállapítani, hogy a svéd partok felé tartó komphajón kvaterkázó magyar sofőrök között az ország gazdasági állapota és a Hungarocamionnál kipattant korrupciós botrány került terítékre. Ennek során Simon Ferenc (a saját elmondása szerint) azt a kijelentést tette, hogy „nem szeretem a véresszájú műkommunistákat” kifejezés helyett „piszkos kommunistákat” használt. Simon Ferenc állítja, hogy ő nem általában a kommunistákat szidta, hanem a vállalati korrupciós botrányba keveredett vezetőket, akik egyébként párttagok.

Akárhogy is volt, bármi is hangzott el, egy biztos: a 31 éves Simon Ferenc első osztályú kamionsofőr (volt), aki 6 éven át élvezte a Hungarocamion bizalmát, ahol ma is hiány van képzett gépkocsivezetőben (akinek a kiképzése kb. 200 ezer forintba kerül).

Az pedig, hogy ki szereti, vagy nem szereti a véresszájú mű- (vagy piszkos) kommunistákat: magánügy. Az ennek hangot adó vélemény pedig olyan alapvető emberi jog, amit a Magyar Népköztársaság Alkotmánya is biztosít a számos – a Magyar Népköztársaság által is aláírt, elfogadott, kihirdetett – nemzetközi egyezmény mellett. A Hungarocamionnál alkalmazott kamionsofőrök részére is.

Nem mellékes körülmény, hogy a Hungarocamion az „esetről” a Budapesti Rendőr-főkapitányság Állambiztonsági Vizsgálati Alosztályától értesült (hogy az ÁVAO honnan értesült, azt nem nehéz kitalálni).

Vagyis az ÁVAO a háttérbe húzódva a piszkos munkát az állami vállalattal végezteti.

Budapest, 1988. december 14.

• Jogvédelem