Langmár Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Meglehetősen nagy érdektelenséggel zajul; a tavalyi költségvetés zárszámadásának vitája a parlament illetékes bizottságában. Pedig érdemes lapozgatni egy kissé a költségvetést. Először például azt a kiadványt kellene kézbe venni, amelyet a költségvetés szerkezetéről a Pénzügyminisztérium készített még tavaly év végén, s amelyet a költségvetési bizottság mostani tagjai is megkaptak. Elolvasható benne, hogy a jamburgi beruházás finanszírozása a jamburgi gázvezeték építési alapból (JAGA) történik. Az alap az MNB-ből felvett hitelből finanszírozza a beruházást, amit – az elvetélt remények szerint – a szovjet földgáz árbevételéből fizetnének vissza. Egy megállapodás szerint 1989 végéig az MNB hitellel finanszírozza a saját kölcsöne után járó kamatokat is. Ezután pedig a kamatokat már a költségvetésnek kell finanszíroznia, 1990-ben 3,7 milliárd forintot.

A következő olvasmány már maga az 1989-es költségvetési zárszámadás. A kiadások között szerepel itt 3,7 milliárd forint: a JAGA kamatai.

Nosza, elő az 1990-es költségvetési tervet, ahol meghökkentő felfedezést tehetünk (kárhoztatva magunkat, hogy ezt nem korábban tettük). A költségvetés adósságszolgálati kiadásai között a tavalyi várható teljesítés között szerepel ez a bizonyos 3,7 milliárd, az 1990-es tervben a JAGA kamattámogatásának címén nem szerepel kiadás.

Ez pedig a finanszírozási konstrukció alapján képtelenség.

Az előző kormány tehát a tavalyi költségvetési hiányt megnövelte egy idén esedékes 3,7 milliárdos teherrel, amely szabadon fölhasználható tartalékot jelent idén. Ez a tavalyi év eredményeit rontja, az ideit javítja. A korábbi és a mostani kormánynak közös érdeke ezt elhallgatni.

A Németh-kormány számára – ha már úgyis bevallottak több tízmilliárd eltitkolt költségvetési hiányt – könnyebb volt ezt a 3,7 milliárd forintot hozzácsapni az amúgy is óriási összeghez, mint ha ugyanezt az 1990-es költségvetésben kell megtakarítania. Ezzel sikerült megalapozni idei költségvetési tervét. Így – várhatóan – ezt a költségvetési hiányt hosszú lejáratú jegybanki hitellel fedezik. Utánuk a vízözön: az államadósság növelése látszólag fájdalommentes, a böjtje később jön.

Az Antall-kormány hasonló dilemma előtt áll. Ha fölhívja erre a majd négymilliárdra a figyelmet, akkor félő, hogy az IMF nyomására idén kellene megtalálnia a költségvetési ellentételét. Ehelyett ugyanazt választja, mint a közvetlen előd.

De miért hallgat az SZDSZ és a Fidesz?

S miért hagyja, hogy az 1989-es költségvetés lezárása, tehát a költségvetés helyzetének tisztázása előtt vitassa a parlament az idei költségvetés módosítását. Politikai okokból, vagy azért, mert képviselői vállalt feladatukkal nem tudnak megbirkózni? Ezért aztán könnyebb múltba nyúló felelősségre vonást kezdeményezni, mint a szemük előtt zajló költségvetési, pénzügyi folyamatokat ellenőrizni?

• gazdaság