F. Petres Éva

Nyomtatóbarát változat

Ez most nem tanulmány, nem életrajz és főként nem egy búcsúlevél – ez csak pillanatok saját, közös életünkből, ami most már, tetszik vagy nem tetszik, elválaszthatatlan.

Például: gorsiumi ásatás hőskora, teméntelen egyetemi hallgatóval, esti tánccal a strandteraszon vagy a Velencében. Giccskiállítás vezetői: K. P. és P. G.; húsvéti torta és ananászevés Kralo és Kiss A. sárbogárdi ásatása után (F. J. erről lemarad, Pesten van).

Később Budenz-ház, Ybl-gyűjtemény, K. P. Svájcba megy. Közép-Dunántúl anyagi kultúrája kiállítás utaztatásai. A néprajzi sorozat és így tovább és tovább. Mártával Firenzében: futás estélyi ruhában, és díszvacsora a rendőrfőnökkel és az állomásfőnökkel… (Magyar hét.)

A felejthetetlen Elefánt…

Ez már az általam ismert Márta érett – avagy bölcs (?) – korszakához kapcsolódik, számomra Márta (Kovalovszky) nem csupán ez.

Először egy vékony, kurta hajú, időnként girardi-szalmakalapot viselő, miniszoknyás leányzó, aki néha telefonál a székesfehérvári pályaudvarról, hogy most mi legyen…

De ugyanez a Márta találja ki a sötét bánatba és kétségbeesésbe esett múzeumosok (F. J.; F. P. É.; K. P.) számára – amikor rajtaütésszerűen elvitték tőlünk a Csontváry-kiállítást – „megcsináljuk a XX. század magyar művészetét bemutató sorozatot!” Megcsinálták.

De ezt most már be kell fejeznem. Nem lehet papírlapokra firkálni az életünket, a múzeum történetét, négy évtizedet – különben is, ez még folytatódik.

Ez csak egy Laudatio akart lenni, de annak is töredékes.

K. P. = Kovács Péter
P. G. = Papp Gábor
F. J. = Fitz Jenő
F. P. É. = F. Petres Éva

• Kultúra