Magyari Nándor László

Nyomtatóbarát változat

Miről is van szó? A romániai magyar kisebbség „egységszervezete”, az RMDSZ működési rutinjai miatt nem egyenlő mértékben hozza felszínre s képviseli a nyilvánosság előtt az egyes szférák érdekeit. Jelzi ezt az is, hogy az eredetileg választási szlogenként feltűnő „Egységben a jövő!” – a stilizált tulipán leple alatt – ma már egyre nehezebben képes szándékaink homogenitását kifejezni. Ugyanez érződik kisebbségi politikusaink időnkénti nyilatkozataiban is, melyek alig burkolt célja a törékenynek vélt egység időről időre történő nyilvános megerősítése. Sőt ezt tükrözi kétmillió főre szabott politikai retorikánk egész nyelvezete is.

Nos, ebben az „egyszínűre festett” közegben hangzott el a szóban forgó – meglehet, egyéni indíttatású, mégis a „kisebbségi többség” nevében tett – kijelentés, mely a Romániai Magyar Szó január 4-i számában látott napvilágot („Egy esztendő a romániai magyarság szolgálatában” – kerekasztal-beszélgetés). Szőcs Géza, az RMDSZ főtitkára úgy véli: „nem az a lényeg, mit mondunk egyik vagy másik olvasónak, hanem, hogy mi a valóságos helyzet! Mi beszélhetünk arról, hogy az RMDSZ önmagában egy koalíció, de a lényeg az, hogy tagjainak 75 százaléka nagyjából az a szavazóréteg, amely Ausztriában a Néppártra, Magyarországon az MDF-re, Németországban a CDU-ra szavaz. Akarjuk, nem akarjuk, ezt nem lehet balközépnek nevezni, mert végül is tényleg a jobbközépről van szó.”

Ezt a „látleletet” erősíti meg a következő hozzászóló is: „Valószínűleg Szőcs Gézának van igaza abban, hogy a romániai magyarság zöme ma jobbközépen található – és hozzáfűzi –: ez a kisebbségi sorsból fakadhat.”

Visszatérve az eredeti kijelentés tartalmára – úgy érzem –, számtalan kételyre ad okot.

Mindenekelőtt honnan tudható – akár csak megközelítően is, nemhogy százaléknyi pontossággal –, hogy egy népesség milyen politikai elkötelezettséggel bír, különösen ha számot vetünk azzal, hogy nem történt meg a politikai (és egyéb) vélemények választások általi „felmérése”. Hisz köztudott, tavaly májusban nem kidolgozott és ütköztetett politikai-gazdasági alternatívákra, pártprogramokra, hanem mindenekelőtt „magyarságunkra” adtuk, adhattuk le a voksainkat. Igaz, opcióinkat közvélemény-kutatással is fel lehet(ne) mérni, csakhogy – tudtommal – ez sem történt meg.

Továbbá tisztázatlan az is, mit is takarhat az áttételes fogalmazás, a nem közvetlenül politikai opciókra, csupán külföldi példákra való hivatkozás, avagy mit tudhat az egyszerű RMDSZ-szavazópolgár a felsorolt pártok politikai programjáról? Feltételezem, hogy (elsősorban az MDF-ről) sok mindent hallhatott, de az is meglehet, hogy egyáltalán nem a lényeget ismeri, mint ahogy viszonyaink között a jobbközép kifejezés is sokkal több mindent takarhat el, mint amit kifejez.

Végül pedig tisztázásra vár: egyik napról a másikra honnan, kikből lettek a kisebbségen belüli ellenzékiek, hiszen ezekről mind ez idáig hallani nemigen lehetett. Eddig úgy tudtuk vagy tudhattuk, hogy mi, a Romániában kisebbségben élő magyarok, mindenestől ellenzéki népség vagyunk, különösen a vezető román politikai formációval szemben. Most pedig kiderül, léteznek kétszeres kisebbségben kisebbségi ellenzékiek is, kisebbségünknek úgy 25 százaléka, bár továbbra sem tudni róluk, hogy baloldaliak, szélsőjobboldaliak vagy liberális gondolkozásúak-e.

Vajon merre is tart(hat) ez a mi egynegyedünk?…

(Csíkszereda)

• Külföld