Skip to main content

Kérdések az Egzisztencia Alaphoz

(Baracs Tibor)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az Expressz hirdetési újság november 2-i számában olvastam a következő meghökkentő hirdetést:

Az Egzisztencia Alaptól felvett 5 millió Ft-tal társulnék jövedelmező, rentábilis, a havi törlesztés összegét nyereségként nyújtó vállalkozásba. „Csak komoly dolog érdekel. EXP S 62472-B” jeligére a szerkesztőségbe.

A Beszélő olvasóinak nyilvánossága előtt kérek választ ugyanitt az Egzisztencia Alap hitelnyújtásainak felelőseitől:

1. Hogyan lehet 5 millióhoz jutni a pályázat megkerülésével, és az elbírálás lezárása előtt?

2. Hogyan kaphat 5 milliót az, aki még azt sem tudja, hogy milyen vállalkozásba akarja fektetni?

3. Így lehet meggazdagodni az alapba fektetők pénzéből, csupán a hitel kiközvetítésével?












Megjelent: Beszélő hetilap, 45. szám, Évfolyam 2, Szám 53


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon