Lakatos László Nándor

Nyomtatóbarát változat

Benczúr utca 47. Az egykori Liget Szanatórium. A házon tábla jelzi, hogy 1919. január 27-én itt halt meg Ady Endre. Bent lepusztult „régi dicsőség”. A szecessziós korlátok elrozsdáltak; lehullottak, romokban a stukkódíszek, mocsok és sötétség ebben a huzatos házban. És ráadásul az alagsor, egykori konyhák vagy mosóhelyiségek. Most minden helyiség lakás. Az egyiken üvegajtó, a másikon lambériás, már-már… És akad még régi ajtó is, hámló, zöld festékkel. A lakásokkal szemben nyitott vécé s egy szekrény, konyhai alkalmatosságoknak. Kopogok azon az ajtón, ahol a kiköltöztetésre ítélt család lakik. Csend, semmi. Az üvegablakon keresztül egyetlen franciaágyra látni. Végre három fiatal. Egy cigánylány meg két fiú. Az egyik elmondja, igen, az én nővéremet akarják kirakni a kislányával. A mama kapott egy szoba-konyhát, nővérem akkor költözött ide. A tanács most azt akarja, hogy menjenek az anyám után, nyolcadiknak a hat után, akik már ott laknak. Hát hogy lehet ez, egyetlen szobában? December 7-én lesz a kényszer-kiköltöztetés. Segítenének? Hát az jó lenne, ha segítenének.

Dózsa György út 66. Zsiga Ottóék Miskolcról költöztek föl Budapestre. Ott házuk volt, amit eladtak, hogy a „gyerekek jobb körülmények közé kerüljenek”. Volt egy miskolci ismerős, ő ügyvédet ajánlott. Az ügyvéd, elfoglaltságára hivatkozva, másvalakit ajánlott Egy álügyvédet. P. Gyula elismervény ellenében átvette Zsigáék 500 ezer forintját. (S innét kérem az Olvasó szíves elnézését: egyetlen hírforrásom, Zsiga Ottóné sem érti ettől kezdve az ügyet, hogyan értse egy véletlenül belecsöppent személy!) – Ez a P. Gyula megvesz egy budaörsi háromszobás házat, majd azt, mint cserealapot, elcseréli a Dózsa György úti kétszobás lakásra. Zsigáék egy percig sem laknak a budaörsi házban, nem találkoznak a Dózsa György úti tanácsi lakás bérlőivel. Beköltöznek ebbe a lakásba. Kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogyan ment végbe a kontraakció: felvesznek 326 ezer forintot lakásfelújítás céljára, kiegészítik 100 ezerrel, s felújítják a lakást. Fürdőszoba, WC. De mindenekelőtt a fürdőszoba. Három gyerekük van, tizenhét éves lány, tizenhárom és négyéves fiú, miattuk az egész. Végigszenvedik az átalakítás egész tortúráját. S akkor csalójuk lebukik. Hat hónapot kap, nem többet, mert hallgató-képes. A VII. kerületi tanácstól egyetlen munkatársat bocsátanak el az ügyben. Zsigáék ellenben – rosszhiszemű jogcím nélküliek, akiknek azonnal el kell hagyniuk a lakást.

Ma, amikor olvasod, Olvasó, nem két hét, talán csak egy, vagy egy nap se – s Zsigáék az utcára kerülnek. A t. tanács megfogalmazása szerint: „saját elhelyezkedésükről kell gondoskodniuk” – hogy mit jelent ez? Az utcát, Olvasó!

December 6. Visszamegyek a Benczúr utca 47.-be. Kopogok az ablakon. Csak azután nézek be. Eltűnt a franciaágy. Nincs odabenn semmi. A sötétségben fekete falak. Üres a lakás. Egy nappal megelőzték a kiköltöztetést.

Karácsony van, a főbb tereken feldíszített karácsonyfák állnak. Rajtuk függő és aranyszalaggal átkötözött csomag.

• A létminimum alatt